2011. december 31., szombat

Gyűrű - hogy kerek legyen

Mármint a blog első éve, hiszen gyűrűk bemutatásával kezdtem, és most pont jó lesz gyűrűvel zárni. Egyszerű kis modell, rózsakvarc érmével, az első gyűrűm az említett első adag óta. BUÉK!


2011. december 16., péntek

Halszálka, egyszerűen



Pár hete készült ez a szett, de valahogy elfelejtettem megmutatni. Az ezüstözött drót és az ametiszt kombinációja egyre jobban tetszik nekem, főleg, mert jól mutatnak a kedvenc lila pulóveremmel :-) Ezt a drótot viszont még mindig nagyon nehezen tudom fényképezni; általában több tíz próbálkozás után sikerül lőnöm pár használható fotót. Neten sok fotós tanács olvasható, igyekszem onnan informálódni, és előbb-utóbb csak fabrikálok egy fénydobozt is...

2011. december 9., péntek

Zene füleimnek :-)

Eddig titokban tartottam, de most megmutathatom: zenésznek rendelték ajándékba ezt a fülbevalópárt. Az alapötlet nem saját, de az egyik-ilyen-másik-olyan megoldás igen (talán:-) Senki nem vádolhat azzal, hogy nem figyelek a részletekre: a fotón a violin-kulcs pont a helyén van. Zenészek a családomból, ugye, büszkék vagytok rám? :-D

2011. november 30., szerda

Játék!

Annak örömére, hogy a WigglyWires facebook-oldala megkapta a 100. "tetszik"-et, játékot hirdettem meg. A felhívás itt olvasható, december 5-én éjfélig lehet csatlakozni. A bekapcsolódók között a képen látható fülbevalópárt sorsolom majd ki Mikulás napján :-)



2011. november 20., vasárnap

Újra?





Nem szeretek másodpéldányokat készíteni, nem is beszélve harmadikról, negyedikről, sokadikról. Amint formába öntöttem egy ötletet, már új terveket forgatok a fejemben, és nem motivál semmi arra, hogy újra elkészítsem azt a modellt, amit már egyszer sikerült. De. Egyedi példányokból megélni nem lehet, és tudom azt is, hogy a második nem lesz pont olyan, mint az első, hiszen valami picit biztos, hogy változtatok, meg aztán a kézimunka soha nem ad tökéletes másolatot.

Ez a két pár fülbevaló sem másolat. Nem csak az anyag más (antikolt natur drót bevonatos helyett), hanem a "szabása" is, a megvalósítás technikája. Itt és itt  volt látható az első verzió - nekem ezek az újak tetszenek jobban.

2011. november 16., szerda

Csipkebogyó



Az utóbbi napokban a halszálka-mintában rejlő lehetőségeket próbálgattam. A kedvencem egyelőre ez a 14mm-es korallgolyókból és rézdrótból készült, antikolt szett, ami leginkább egy csokor csipkebogyóra emlékeztet :-)

2011. november 12., szombat

Egyre egyszerűbben


Az a jó a kalapálásban, hogy így nem kell a drótot mindenhol rögzíteni, tekergetni, hiszen elég kemény és stabil lesz. Sokkal letisztultabb formavilágú darabok születhetnek így, és a lapított felületen - különösen, ha antikolom - nagyon szép a réz színe és textúrája.

Ez a szett távoli rokona az augusztusban bemutatott Eszter-szettnek, mégis nagyon különböző érzetet kelt. Nem tudok ráunni a rózsakvarcra :-)

2011. november 6., vasárnap

Kissé lapos...



...de egyáltalán nem unalmas szett. Végre kipóbáltam a kalapálást, és biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása. A kalapált drót darabosabb, markánsabb, kevésbé kifinomult érzetet kelt, és éppen ezt szeretem benne. Jó szilárd, formatartó, nem kell túltekergetni, és - főleg antikolva - érvényesül a puszta réz szép színe, felülete. 

Jó nagy (5*5 cm-es), tulipán motívumos medál és egy pár diszkrétebb, játékos fülbavaló született így, korall gyöngyökkel kiegészítve.

2011. november 4., péntek

Szinte narancssárga

Na jó, lehet hogy csak én látom az aventurinban a narancssárgát, de ez a kedvenc színem, így megkedveltem ezt a diszkrétebb árnyalatú ásványt is. Kis, háromszögű fülbevaló készült belőle, ami egyszerűségében is nagyon a szívemhez nőtt. És persze, hogy azért csak a rézdrót  a szívem csücske  :-)

2011. október 29., szombat

Még egy variáció, ugyanarra



Pár napja ígértem még egy variációt az ovális, négyzet, téglalap és kör alakú medálok mellé. Íme a rombusz, ezúttal ezüstözött drótból, és a "szirmokon" is egy-egy pici korallgyönggyel. Több változat nem lesz, ígérem :-D

2011. október 27., csütörtök

Megnyílt!

...a webboltom. Közhírré tétetik, hogy mostantól megvásárolhatóak az ékszereim a Breslo-n létrehozott boltomban. 

Ha valaki nem ismerné ezt az oldalt, álljon itt pár szó róla. Ez egy virtuális piactér, ahol kézművesek saját boltot hozhatnak létre, feltölthetik a termékeiket, hogy a keresgélő vásárló rátaláljon és megrendelje azt. Eladó és vevő közvetlenül intézi a vásárlást és postázást, a honlap csak az egymásra találás lehetőségét teremti meg. (Magyarországiaknak: olyan a Breslo románul, mint a Meska magyarul.)

A boltomat megtalálhatjátok a blog jobboldalsó sávjában, a bemutatkozás alatt levő Breslo-mezőre kattintva, és itt is:

2011. október 26., szerda

Egy új korszak kezdete

Én alapvetően a földszíneket szeretem, a barnát, zöldet, narancssárgát, nem is csoda tehát, hogy a rézdrót lett a kedvencem. Nem túl fényes-elegáns, jól kombinálható a ruhatáram nagy részével és a fenti színpalettába tartozó ásványokkal. Úgy gondoltam hát, hogy az ezüstözött drótot meghagyom a finom és légies darabokat gyártó finom és légies drótosoknak :-)

De. Egyre gyakrabban hallottam barátoktól, ismerősöktől, hogy attól, hogy én nem szeretem az ezüstözött drótot, más még szeretheti. És meg is vásárolhatja. Így aztán tettem még egy próbát, immár új tekercs, jóval könnyebben kezelhető 0,4mm-es dróttal, és láss csodát: az eredmény talán még nekem is tetszik. Íme, az első sikeres próbálkozásom az ezüstözött dróttal (de tudom ám, hogy annak a "szíve" is rézből van :-D )



2011. október 25., kedd

Variációk egy témára




Ezt a csontot most aztán jól lerágtam. Az alapötlet pár héttel ezelőtt látható volt: az ovális, nyáridéző kis virágos medál. Azután nem tudtam abbahagyni. Lett kerek, téglalap és négyzet alakú, sőt, rombusz is (de az már egy másik történet, kicsit később). Most egy darabig ilyet nagyon nem szeretnék készíteni :-) Kedvenceim az aventurinos nagy kerek.

2011. október 1., szombat

Azt hittem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt :-)

Szeretem a kőbefoglalás műfaját, de eddig csupán egyszer készítettem ilyesmit, és meglehetősen elégedetlen voltam az eredménnyel. Nemrég azonban kaptam a jándékba két nagyobb lapos ásványérmét (egy korallt meg ezt a zöldet, amiről az ajándékozó sem tudta, hogy mi), amelyek olyan bután voltak átfúrva, hogy semmilyen drótot nem sikerült áthúznom rajtuk. Maradt tehát a befoglalás lehetősége. A korallt nem mutatom, szép lett, de nem saját technika, erre a zöldre viszont nagyon büszke ... voltam. Azt hittem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt: sikerült előrukkolnom valami újjal és sajáttal, amint megmutattam azonban a drótékszeresek közösségének, csak úgy zuhogtak a válaszok: "én is készítettem ilyet pár éve", "tudom, hogy melyik külföldi drótos eredeti ötlete" stb. Biztos, hogy én ilyet soha nem láttam azelőtt, de úgy tűnik, kevés feltalálnivaló újdonság maradt a drótos világban. Én azért mégis büszke vagyok erre az ötletre :-)

2011. szeptember 28., szerda

Apróságok

Az emúlt napokban pár mutatós aprósággal kísérleteztem. A formák egy részét már láttam neten "jártamban-keltemben", és van, ami saját tervezés. 1,25 mm vastag, bevonat nélküli vörösréz drótot, valamint korall-, jáspis- és üveggyöngyöket használtam. A fülbevalókat főtt tojással antikoltam.


2011. szeptember 22., csütörtök

Megmutatom

...hogy minek örülök már napok óta. Jó ideje keresgélek megfelelő tárolási és rendszerezési megoldást a drótos dolgaimnak. A zacskós és kartondobozkás "rendszer" nehezen nevezhető annak, csúnya is, átláthatatlan is, meg aztán én úúúgy szeretem a kis rekeszeket, cimkéket, ilyesmit :-D

És meglett végre. Autós ablaktörlőt kerestünk az Auchanban, amikor a szembe-polcon megláttuk az ideális jelöltet. Elég nagy és elég kicsi, hordozható, a dobozkáinak különböző méretű és alakú a beosztása - egyszóval tökéletes. 

Egy fél estét töltöttem a "beleköltözéssel", és az azóta eltelt pár napban büszkén kattogtatom a zárait, valahányszor drótozáshoz ülök. A cimkéjét csak tegnap olvastam el: halászdoboz. Nem tudnak ezek semmit :-)




Nyolcas

Újabb kisebb medál (kb. 4*2 cm), piros üveggyöngyökkel, nyolcas alakban. Van benne valami fura, de nem tudom megragadni, hogy mi az... 

Néha szeretném "friss" szemmel látni az ékszereimet, úgy, ahogyan mások látják, akik nem követik végig az alkotási folyamatot. Többször jártam már úgy, hogy egy-egy darab, ami nekem nem tetszett különösebben, sok dicséretet zsebelt be. Talán az a gondolat, hogy az ékszerem valakinek jobban tetszik, mint nekem, megkönnyíti majd, hogy megváljak a készítményeimtől - ezen a területen egyelőre még vannak nehézségeim :-) A héten elküldtem pár darabot tombolanyeremény felajánlásként a Szatmári Babahordozó Napok szervezőjének, és épp barátkozom az érzéssel, hogy - most elsőízben - ismeretlen nők fogják hordani őket. Egyre izgalmasabbnak tűnik a gondolat :-)

2011. szeptember 21., szerda

Nemcsak nőknek

Nők megajándékozásával nem lesz gondom az elkövetkező jó pár ünnepen, de mi a helyzet a férfiakkal? Azt hiszem, az általam szeretett férfiak kevésbé örülnének egy pár fülbevalónak :-) No de végre itt van valami, ami nemcsak nőknek szól: születhet ám drótból könyvjelző is. Ez itt az első, amit én készítettem (az ötlet Kricsár Annamáriáé), nem aggattam rá túl bonyolult díszt, csupán két pár piros üveggyöngyöt. Lesz folytatása ennek a műfajnak.
Használatban így néz ki:


A nyárra emlékezve

Amióta sikerült beszereznem, kizárólag ezzel a bevonat nélküli dróttal kísérletezem, és szinte mindig antikolom. Ezesetben nem ezt tettem. Hirtelen jött ötlet volt ez a kis vidám, virágocskás medál, amit pici korallgyönggyel díszítettem. Meglepő volt számomra is, hogy milyen hirtelen sötétedik a kezeletlen drót (ez a fotó rögtön a "születése" után készült, még egészen világos korában), de a fényét könnyen vissza lehet adni egy konyhai fémdörzsikével.

2011. augusztus 20., szombat

Elegáns, ahogy én tudom :-)

Gyakran megcsodálom más drótékszeresen filigrán, légies, elegáns ékszereit, amelyek karcsú ezüstözött drótból, pici pink vagy lila gyöngyökből készültek, és szemmel láthatóan pehelysúlyúak. Megcsodálom, és annyi. Mert hiába próbálok ilyesmit készíteni, valahogy nem "jön belőlem". Nem vagyok filigrán és légies, nem stílusom a pink, szeretem a markáns, de letisztult, nem túlzsúfolt, nem elaprózott mintákat, és annak, ami a kezemből kiderül, valahogy mindig súlya van.

Ez a nyakék az eddigi legelegánsabb alkotásom. Egy ismerősöm kért meg, hogy barna-fekete kisestélyi ruhájához találjak ki valamit, s amint megláttam a ruha fényképét, egyből ezt a nyakéket rajzoltam le. A rózsakvarc lassan márkajelzésemmé válik, de még nem untam meg, újabb és újabb tervekbe simul bele, csak úgy magától :-) 

A nyakék vázát 1 mm-es, bevonat nélküli rézdrót alkotja, melyet 0,4 mm-es dróttal tekertem be. A rózsakvarc érme átmérője 2,2 cm . Ez az első alkalom, hogy natur drótból láncot is készítettem (eddig - nem is tudom, miért - féltem tőle, hogy az antikolt lánc nyomot hagy a nyakon). Az egészet főtt tojással antikoltam.

2011. augusztus 19., péntek

Valami más

Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy nyomatom egy Simon András grafikáról. Amint először meglátta az én gitáros-dobos öcsém, rögön elszerette tőlem, azóta is ott lóg a falán. Születésnapja közeledtén, tréfásan megjegyeztem, hogy "kár, hogy nem lány, akkor drótoznék neki valami szépet". És aztán egyszer csak szépen összeállt a kép. Végy egy pengetőt (fapofával állíts be a zeneboltba, és válogasd percekig a színeket), egy darab drótból fomáld meg a fent említett grafikát (második próbálkozásra sikerült is), rögzítsd azt a pengetőre, húzd az egészet bőrszálra, és kész is. Így már nem is annyira nagy baj, hogy nem lány :-D

2011. augusztus 16., kedd

Lánc, lánc, Eszter-...szett

Persze, hogy én is úgy képzelem, hogy majd egyszer, ha nagyon ügyes és gyakorlott leszek, eladásra is készítenék ékszereket. Sok minden egyéb mellett az egyik nehézsége ennek az, hogy egyelőre el sem tudom képzelni, hogy megváljak egy alkotásomtól, főleg akkor nem, ha "eredeti" darab, azaz első példány, amely készítése során formálódott olyanná, amilyen.

Nem vagyok azért reménytelen eset, és ennek jó bizonyítéka a fenti szett. Erről ugyanis tervezése első pillanatától kezdve tudtam, hogy nem az enyém lesz, hanem egy jó barátnőmé, volt egyetemi szobatársamé. Neki rajzoltam, neki készült, így semmiféle nehézséget nem okozott kiadni a kezemből, sőt, jól esik a tudat, hogy más is hordja majd a kezem alkotását. Eszter, viseld örömmel!

Néhány technikai adat: 1mm-es, bevonat nélküli rézdrótból készült ez a szett, kicsit kalapálva, 0,4mm-es dróttal tekerve, és főtt tojással antikolva. A medált 2,2cm-es, a fülbevalókat 1cm-es átmérőjű rózsakvarc érme díszíti. Barna bőrszálra fűztem a nyakéket, melyre ugyanabból a drótból készítettem kapcsot. A fülbevaló akasztók boltiak (szeretek mindent magam elkészíteni, de nem tudom, hogy az antikolt natúr rézdrót hogyan viselkedne a fülben...).

2011. augusztus 15., hétfő

Vicsori



Van olyan, amikor egyszerűen nem akar összejönni. Hiába születik egy jó ötlet, hiába a jó technikai megoldások és sok-sok munka, nem tetszik az eredmény. Így jártam ezzel a medállal is. Rajzban nagyon jónak találtam, és kihívás volt kitalálni a megvalósítási apróságokat, de nem lesz a kedvencem ez a darab. Túl súlyos, durva, vagy nem is tudom pontosan. A dótékszeresek fórumán írta valaki - aki amúgy nem tartotta csúnyának -, hogy olyan mintha vicsorogna a cikk-cakkos drótfogaival. Ez már ezután mindig rajta marad :-)

A fülbevaló más történet. Az elsőt (a képen a jobboldali) pár pillanat alatt meghajlítgattam egy előre el sem tervezett minta szerint. Azután hat vagy hét próbálkozás, némi csapkodás és dühöngés kellett ahhoz, hogy a párja akár csak megközelítőleg is hasonló legyen. Egyszerűen nem tudtam lemásolni, és nem láttam, hogy hol nem csinálom jól. Végül a fülbevalók egész jók lettek, azokat biztos, hogy fogom hordani. A vicsorit meg ... hátha majd magáénak szereti valaki... egy halloweeni tök, például :-D

2011. augusztus 11., csütörtök

Gombóc Artúr után szabadon

A múlt héten nyílt meg Marosvásárhelyen egy kis üzlet, ahol úgy éreztem magam (mind a kb. 4 látogatás alkalmával, ami 3 napon belül esett meg :-), mint kisgyerek a cukorkásboltban. Mindenféle ásványgyöngyök kaphatóak ugyanis, gömbölyű és kerek, négyzet és téglalap, kocka és érme, fánk vagy csepp alakú ... töltött csokoládé és töltetlen csokoládé, kerek csokoládé és szögletes csokoládé, tejcsokoládé és keserű csokoládé - ja, nem, ez már Gombóc Artúr listája :-D 

Eddig főként internetről szereztem be az alapanyagokat, aminek előnye a viszonylag kedvező ár, van viszont több hátránya is: általában van rendelési minimum, nem lehet darabra vásárolni, csak 20-25 darabos füzérre, és az ember nem látja, nem tudja megtapogatni, ez pedig nekem különösen hiányzik. Így most, a boltban kitombolhattam magam. Onnan származnak már az előző szett korallcseppjei is, és ez a két kis, téglalap alakú unakit. Ez az ásvány is nagy kedvencem, nem is bonyolítottam túl a drótozást. Hogy tulajdonképpen mi is az a minta rajta, nem tudom: virágszerűség, vagy rajzfilmfigura kis keze? Ha valakinek van egyéb ötlete is, kíváncsian várom.

2011. augusztus 7., vasárnap

Egy csepp, két csepp, három csepp

Számomra is érdekes a folyamat, ahogyan egy-egy ékszer terve megszületik. Ezesetben ezek a gyöngyörű textúrájú korallcseppek adták a kiindulópontot. Megvolt tehát egy forma, meg a lyuk, ahol rögzíteni lehet, így az is egyértelmű volt, hogy olyan mintát kellene kiötölni, amelyben a korall szabadon "kilóg" a drótalakzatból.

Nem egy és nem két rajz született. Cirkalmas is, hatalmas is, szívecskés is, tekervényes is, de valahogy csak nem volt az igazi. Mind ugyanazon motívumok és formák körül forogtam. És akkor egyszer csak ott volt. Minden előzetes verzió nélkül, elsőre lerajzoltam ezt a medált, pont így, ahogy azután megvalósult. Érdekes dolog ez az ihlet... Szeretem az érzést...

A fülbevalókat kiegészítőnek szántam, egyszerűnek, hogy ne vetekedjenek a nyakbavalóval. Szerettem volna valami asszimetrikusat, egy el is készült, de nem tetszett. Végül maradt ez az egyszerű, amelyben a csepp szépen himbálózik, és nekem ez az egész így tetszik, ahogy van. Újabb főtt tojás látta kárát az alkotási folyamatnak, de megérte: a korall és az antikolt réz tökéletes párosítás, ez a szett a friss nagy kedvenc.

2011. augusztus 6., szombat

Újabb első

Ezúttal az ezüstözött drót az újdonság. Már egy ideje beszereztem, mert másoknál gyönyörű munkákat láttam ezüstözöttből, el is készült egy fél pár fülbevaló, de a vékony drót annyira merev és törékeny volt, hogy abba is hagytam. Lehet, hogy én fogtam ki rosszabb minőségű alapanyagot, de el is ment a kedvem tőle, meg nekem amúgy is a réz a szívem csücske.

Pár hetes pihentetés után mégis tettem egy újabb próbát. Semmi merészség, csupán egy kis játékos virágminta, üveggyöngyök, rombuszminta, korallkockák. És lám-lám, nem is olyan rossz dolgozni ezzel a dróttal, és az eredmény is kis kedves lett. Az ezüstös színről meg annyit, hogy akár tetszik, akár nem, a lila ametiszt vagy fekete ónix csak ezzel a dróttal társítható, így biztosan lesz még folytatás.

2011. július 28., csütörtök

Ha ezt nagyapám megtudja...

Már régóta ki szeretném próbálni, hogy milyen tiszta, bevonat nélküli rézdróttal dolgozni. Két tulajdonsága vonzott: lehet kalapálni és antikolni. Időbe telt, míg találtam ilyen drótot, de végül sikerült elcsípnem pár méternyit (igaz, az a gyanúm, hogy a 0,28mm-esként rendelt vékonyabb a kelleténél...).

Kb. olyan jól formálható ez is, mint a bevonatos drót, amivel eddig dolgoztam, és kisebb a veszélye, hogy a fogó nyomot hagy rajta (nincs bevonat, amit felsérthetne - íme, egy harmadik jó tulajdonság). Vidám kis medál készült belőle, sötétbarna üveggyöngyökkel.

És persze azonnal ki kellett próbálnom az antikolást. A főtt tojásos megoldást választottam, az itt leírtak alapján. 4-5 óra múltán szinte fekete réteg borította a medált. Ronggyal letörölgettem-dörzsölgettem, és rögtön tudtam: ilyet még fogok csinálni - csak nagyapám meg ne tudja, mire használom a házi tojásokat :-)

Ilyen volt - ilyen lett:

2011. július 23., szombat

Szinte minden egy helyen


Rózsakvarc is, tulipán is, szinte minden, ami eddig többször is felbukkant az ékszereimben. Egy tekintetben azonban kifejezetten újdonság: más rajzolta, én továbbgondoltam "drótba", így született. 

Nyaralás végén, takarításkor bukkantam rá a papírdarabra, amelyre az egyik jóbarátom rajzolt egy hevenyészett medáltervet. A cetlit jól eltettem, majd itthon addig rajzolgattam, ameddig kialakult egy megvalósítható minta. Rögtön el is készítettem félig, azután pár napig pihent, amíg tegnap végre megérkeztek a megrendelt kicsi rózsakvar érmék, és be tudtam fejezni a medált.

A háta is nagyon szép lett, egyszerűbb, kevésbé zsúfolt. Ha diszkrétebben eldogoztam volna az akasztót, akár kétoldalú medálként is lehetne használni.Talán még így is.

2011. július 20., szerda

Piros bogyók az ágon


A torockói rajzok második eredménye. Nem pont ilyennek terveztem, de az eredeti ötletet nem tudtam megvalósítani, így közben alakult ki a végleges minta. Első pillanatban nem tetszett igazán, de kezdem megkedvelni: olyan kis vidám, és valahogy egy gyümölcsfa vagy bokor ágacskájára emlékezet. Csak engem vajon?

2011. július 19., kedd

Egy csepp piros


Múlt héten pár napot Torockón töltöttem, jóbarátok körében. Az ottani nyaralásaink szerves része a verandán heverészés kényelmes fekvőszékekben, régi lapokat olvasgatva, vagy épp békésen horkolva. Ez utóbbiak helyett egy délután inkább rajzolgattam ott, a Székelykő tövében, így most hetekre elegendő ötletem van. 

Ez a fülbevalópár az első megvalósult alkotás. Pont ilyennek rajzoltam-képzeltem, és nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel :-D ...egészen addig, amíg Kolozsvár felé vezetve belém nem hasított a gyanú: lehet, hogy én ezt a mintát már láttam valahol? 

Nagyon igyekszem nem másolni. Van pár másolt darabom, de azokat ujjgyakorlatként, technikák kipróbálása végett készítettem, magamnak, és ide, a blogra sem teszem fel őket. Ami viszont az enyém, az legyen az enyém - a gond csak az, hogy a sok, interneten látott minta mind ott kavarog a fejemben, s ki tudja, be tudom-e mindig azonosítani a saját ill. a lopott ötletet. 

Hazaérve az első dolgom volt, hogy megnéztem azt a honlapot, ahonnan sejtésem szerint jöhetett az ötlet. Megnyugodtam: mégis az enyém ez a fülbevaló. Most már ismét nagyon meg lehetek elégedve vele :-D


2011. július 16., szombat

Ez sem egészen tulipán...


... de talán leginkább ahhoz hasonlít. Fülbevalónak rajzoltam, de annak túl nagy lett, így medállá lényegült át. Három pici korallgyöngy díszíti, cikkcakkos fűzéssel készült, és igen, ismét elfelejtettem, hogy ahhoz mennyi drót kell, így pont a vége előtt elfogyott - megint -, de valahogy csak sikerült befejeznem - megint :-)