Újjászületés

Az egyik első nyakékemet értelmezte újra a megrendelő. Jó nagy rózsakvarc érmékből és zománcozott rézdrótból készült ez a szett.

Újabb első

Ezúttal a karkötő, mint műfaj újdonság számomra. Nem igazán hordok ilyesmit, talán ezért sem készítettem eddig, de egy korábbi nyakék-fülbevaló szetthez kért további kiegészítőket a gazdája, így belevágtam. Mivel az együttesben a nyakbavaló a főszereplő, a karkötő és a gyűrű egyszerűbb vonalú lett. A karkötő levélke-mintáját nem én találtam ki, elterjedt drótos formaelem, de a kapocs megoldására büszke vagyok :-)

Ismét a fotó a lényeg

Régebbi darab (itt már megmutattam), az egyik legkomplexebb alkotásom. A fotókompozíció lehetőségeit próbálgattam vele.

Gyűrű - hogy kerek legyen

Mármint a blog első éve, hiszen gyűrűk bemutatásával kezdtem, és most pont jó lesz gyűrűvel zárni. Egyszerű kis modell, rózsakvarc érmével, az első gyűrűm az említett első adag óta. BUÉK!

Egyre egyszerűbben

Az a jó a kalapálásban, hogy így nem kell a drótot mindenhol rögzíteni, tekergetni, hiszen elég kemény és stabil lesz. Sokkal letisztultabb formavilágú darabok születhetnek így, és a lapított felületen - különösen, ha antikolom - nagyon szép a réz színe és textúrája.

Ez a szett távoli rokona az augusztusban bemutatott Eszter-szettnek, mégis nagyon különböző érzetet kelt. Nem tudok ráunni a rózsakvarcra :-)

Elegáns, ahogy én tudom :-)

Gyakran megcsodálom más drótékszeresen filigrán, légies, elegáns ékszereit, amelyek karcsú ezüstözött drótból, pici pink vagy lila gyöngyökből készültek, és szemmel láthatóan pehelysúlyúak. Megcsodálom, és annyi. Mert hiába próbálok ilyesmit készíteni, valahogy nem "jön belőlem". Nem vagyok filigrán és légies, nem stílusom a pink, szeretem a markáns, de letisztult, nem túlzsúfolt, nem elaprózott mintákat, és annak, ami a kezemből kiderül, valahogy mindig súlya van.

Ez a nyakék az eddigi legelegánsabb alkotásom. Egy ismerősöm kért meg, hogy barna-fekete kisestélyi ruhájához találjak ki valamit, s amint megláttam a ruha fényképét, egyből ezt a nyakéket rajzoltam le. A rózsakvarc lassan márkajelzésemmé válik, de még nem untam meg, újabb és újabb tervekbe simul bele, csak úgy magától :-) 

A nyakék vázát 1 mm-es, bevonat nélküli rézdrót alkotja, melyet 0,4 mm-es dróttal tekertem be. A rózsakvarc érme átmérője 2,2 cm . Ez az első alkalom, hogy natur drótból láncot is készítettem (eddig - nem is tudom, miért - féltem tőle, hogy az antikolt lánc nyomot hagy a nyakon). Az egészet főtt tojással antikoltam.

Lánc, lánc, Eszter-...szett

Persze, hogy én is úgy képzelem, hogy majd egyszer, ha nagyon ügyes és gyakorlott leszek, eladásra is készítenék ékszereket. Sok minden egyéb mellett az egyik nehézsége ennek az, hogy egyelőre el sem tudom képzelni, hogy megváljak egy alkotásomtól, főleg akkor nem, ha "eredeti" darab, azaz első példány, amely készítése során formálódott olyanná, amilyen.

Nem vagyok azért reménytelen eset, és ennek jó bizonyítéka a fenti szett. Erről ugyanis tervezése első pillanatától kezdve tudtam, hogy nem az enyém lesz, hanem egy jó barátnőmé, volt egyetemi szobatársamé. Neki rajzoltam, neki készült, így semmiféle nehézséget nem okozott kiadni a kezemből, sőt, jól esik a tudat, hogy más is hordja majd a kezem alkotását. Eszter, viseld örömmel!

Néhány technikai adat: 1mm-es, bevonat nélküli rézdrótból készült ez a szett, kicsit kalapálva, 0,4mm-es dróttal tekerve, és főtt tojással antikolva. A medált 2,2cm-es, a fülbevalókat 1cm-es átmérőjű rózsakvarc érme díszíti. Barna bőrszálra fűztem a nyakéket, melyre ugyanabból a drótból készítettem kapcsot. A fülbevaló akasztók boltiak (szeretek mindent magam elkészíteni, de nem tudom, hogy az antikolt natúr rézdrót hogyan viselkedne a fülben...).

Szinte minden egy helyen

Rózsakvarc is, tulipán is, szinte minden, ami eddig többször is felbukkant az ékszereimben. Egy tekintetben azonban kifejezetten újdonság: más rajzolta, én továbbgondoltam "drótba", így született. 

Nyaralás végén, takarításkor bukkantam rá a papírdarabra, amelyre az egyik jóbarátom rajzolt egy hevenyészett medáltervet. A cetlit jól eltettem, majd itthon addig rajzolgattam, ameddig kialakult egy megvalósítható minta. Rögtön el is készítettem félig, azután pár napig pihent, amíg tegnap végre megérkeztek a megrendelt kicsi rózsakvar érmék, és be tudtam fejezni a medált.

A háta is nagyon szép lett, egyszerűbb, kevésbé zsúfolt. Ha diszkrétebben eldogoztam volna az akasztót, akár kétoldalú medálként is lehetne használni.Talán még így is.

Rózsakvarc III.

Variációk egy témára... Ezúttal egy hosszú, három elemből álló medál született, "féloldalas" befoglalással. Jól illik az olyan nyakú ingekhez-blúzokhoz, mint a képen látható darab. Meglehetősen súlyos ékszer - és most elsősorban nem arra gondolok, hogy markáns eleme az öltözetnek - pedig az -, hanem egyszerűen arra, hogy jó nehéz :-) Ezúttal is ott a rögzítő spirál, így a rózsakvarcos fülbevalóhoz remekül illik.

Rózsakvarc II.

Ismét rózsakvarc, ezúttal egy medál. Nem feltétlenül törekedtem arra, hogy szett legyen belőle a fülbevalókkal, de egész jól találnak (a kvarcra elsősorban azért került spirál mindkét esetben, mert az rögzíti az érmét, hogy ki ne forduljon az ékszer síkjából, hiszen amúgy csak a közepén átvezetett drót tartja, annak a mentén meg vidáman pöröghetne). Ideje megtanulnom, hogy ehhez a cikkcakkos fűzéshez rengeteg vékony drót kell - megint elfogyott időnap előtt, s alig sikerült kizsonglőrködnöm, hogy befejezettnek nézzen ki :-)

Rózsakvarc I.

Akkor szerettem bele a rózsakvarcba, amikor valakitől kaptam jándékba egy nagyobb, szabálytalanabb csiszolt darabot. Szép a színe, a textúrája, kellemes, hűvös a tapintása, és súlya van az ember kezében. Amint rátaláltam ezekre az átfúrt érmékre (22 mm az átmérőjük), rögtön lecsaptam rájuk. Ez a fülbevaló rajzban még másképp nézett ki, azután a kezemben alakult ilyenné. Egyszerű, letisztult vonalaival ismét egy elegánsabb darab született. A 20 megvásárolt érméből maradt 18 - folyt. köv. :-)