Új technikát tanultam

Még régóta ki akartam própálni a hurkolást, és ez a szabálytalan alakú jáspis pont alkalmasnak tűnt a kísérletezéshez. Jelentem: nagyon nem könnyű szabályos, szép ívű hurkocskákat összehozni... A nyakékhez egyszerű fülbevalókat készítettem.

Pszi

Végzős pszichológia szakos lány rendelte ezt a görög pszi betűt.

Apróságok

Régebbi modellek, néhány variációban. Tanító- és tanárnéniknek rendelték őket ajándékba, még a tavalyi évzáróra :-) 

Újra itt - Zenész nyakék, minden mennyiségben

Több, mint féléves szünet után jelentkezem újra. Ebben a hét hónapban szinte minden megváltozott körülöttem: férjhez  mentem, új munkahelyem van, és ennek következtében csak nagyon ritkán érek rá drótot és fogót venni a kezembe. Van azonban jó néhány ékszer, amit a nyáron elmulasztottam megmutatni, és azért azóta is készült, készül pár új darab. Fogadjátok szeretettel!

Kezdjük egy kedvenccel, a zenész nyakékkel. Úgy indult, hogy egy zeneiskolából ballagó leányzónak kértek vagány, feltűnő nyakéket. Így született meg az első, violin kulcsot és szívet társító ék. Nem sokkal később, valaki az említett szívet f-kulcsnak nézte, így elültette a fejembe a gondolatot, hogy akár az is lehetne. Az eredmény a második fotón látható. Ebből a modellből több is "szaladgál" már az utcákon, és előbb-utóbb magamnak is szeretnék egyet készíteni... Indulásból korallal készült, már csak azért is, mert abból volt kéznél a két, megfelelő méretű golyó, de aztán a nyár végén lapis lazuliból is született egy teljes szett (nem is néz ki rosszul az antikolt réz a sötétkékkel!), immár fülbevalóval és karkötővel.

Olyan julis...

A megrendelésekkel mindig gondban vagyok. Főleg akkor, persze, amikor nem egy régebbi modellemet kell újra elkészítenem, hanem kapok pár irányelvet, s a nekem kell kitalálnom, hogy mi legyen belőle.

Ehhez az acháthoz (amit amúgy én válaszottam, éppen a kihívást jelentő alakja miatt) annyi instrukciót kaptam, hogy a nyakék vízszintes irányultságú legyen, ehhez legyen "valami" a kő mellett kétoldalt, és drótminta díszítse magát a követ is. Rézdrótból készüljön, és bőrszál tartsa. 

Rajzban szinte azonnal megszületett az ötlet, az elkészítés nehezebb volt, de büszke vagyok pár apró megoldásra. Azt mondták rá, hogy olyan "julis", és én tökéletesen eégedett vagyok ezzel a jellemzéssel :-) Ismét sokat kínlódtam a fotózáskor, hogy érzékeltetni tudjam a kő textúráját, amint átsejlik rajta a fény. Végül a kedvenc fotómon (lent a második) olyan drámai fényviszonyok kerekedtek, amelyeket puskával a fejemnél sem tudnék ismét előhívni :-)

A megrendelő végül úgy nyilatkozott, hogy ez nem az ő világa. Annyira büszke vagyok erre a darabra, hogy lehet, hogy megtartom magamnak, de akkor mindenképpen lánc készül hozzá. Úgy tűnik, mégis jó hatással vannak rám a megrendelések :-D

Kihívás

Kihívás elé állított az a megrendelő, aki azt kérte, hogy találjak ki egy ehhez hasonló nyakéket, rézdrótból, korallal, esetleg korallcseppel, és jó lenne, ha a kövön is lenne valami drótos motívum. Az első verzió nagyon eredeti volt ... és nyakban nagyon pocsékul mutatott. Azért bánom, hogy nem fotóztam le, mielőtt darabokra szabdaltam volna :-D Azután megszületett a lenti változat, amely meglehetősen emlékeztet az előbb említett, régebbi nyakékre, de azért van benne pár új megoldás. Ja, és fejjel lefele pont olyan, mint egy polip :-)

Egyiptom

Drótos alapminta az egyiptomi, amit egy ideje már ki akartam próbálni. Már tudom, hogy miért karkötő készült a leggyakrabban ezzel a technikával: ritka az az ember, akinek lenne türelme egy nyakéknyi hosszat letekergetni ebből :-) Egyetlen elem 15cm drótot igényel, így a lenti karkötőben több, mint 3m van. A nyakék és fülbevaló ugyanarra a mintára alapoz, de légiesebb, könnyedebb, csupán jelzésszerű.

Ha valamire rákapok...

...akkor egyhamar nem hagyom abba. Most épp karkötő készül karkötő hátán. Azt hiszem, azzal kezdődött, hogy ki akartam próbálni a viking fonást, az pedig karkötő hosszban is rettenetesen munkás, így eszembe sem jutott nyakékké hosszabbítani. Azután még ezt a mintát is ki akartam próbálni, még azt is... Most is sorban állnak a kész, fényképezésre váró darabok. Ez itt a nemrég bemutatot ezüstözötthöz hasonló levélke mintájú, és ugyanaz a motívum képezi a kis korallos fülbevaló alapját is. 

Drótékszeresek játéka

Tavaly indult el ez a kezdeményezés, melynek lényege, hogy az egymást stafétában váltó "házigazdák" meghirdetnek egy témát, a résztvevők ékszer készítenek a témában, elküldik a fotókat a házigazdának, az pedig a blogjában közzéteszi a gyűjteményt, mindenki gyönyörűségére :-)

A 6. forduló zajlott nemrég, és végre magam is bekapcsolódtam. A téma ezúttal a szeretet/szerelem volt. Én a lenti karkötővel neveztem be, amely - azt hiszem - teljesen illik a stílusomba: nem fényes, alig szívecskés (de az is "csálé"), hétköznap hordható, mégis szembeötlő. 

Az eddigi fordulók témái és albumai:

6. forduló: szeretet, szerelem

5. forduló: esküvő

4. forduló: szüret

3. forduló: csillagászat

2. forduló: húsvét, szecesszió

1. forduló: magyaros motívumok

Lehet, hogy egyszer csak megtanulok ékszert fotózni :-)

A "drótékszerezésnek" a tulajdonképpeni ékszerkészítésen kívül sok járulékos eleme is van: meg kell találni az alapanyagokat, azután a kész alkotást le kell fotózni, blogot írni, boltba feltölteni, róla leírást írni, jó árat belőni, végül eladáskor a vásárlóval részleteket egyeztetni, ékszert becsomagolni, postázni, ilyen-olyan formanyomtatványokat kitölteni, bevételt könyvelni stb. Ezek egy része rutinmunka, amit meg kell érteni-tanulni (könyvelés, posta, ilyenek), másokban folyton fejlődni lehet és kell. Ilyen a fotózás is.

A fényképezés meglehetősen sok időt felvesz, még akkor is, ha épp jók a fényviszonyok, és rengeteg kattintgatásból születik meg az egy-két-három vállalható fotó (ha egyáltalán...). Még csak az elején járok az ékszerfotózás rejtelmeinek feltárásában (hű társam Canon S3-as gépem), de ezzel a képpel már egészen elégedett vagyok. A medál is szép, elegáns, patinát lehellő darab, méltatlan dolog, hogy elsősorban a fotó miatt emlegetem sűrűn :-D

Tavalyi adósság

Karácsonyi ajándéknak készült a lenti két ékszer, unokatestvérem ill. párom húgának "rendelésére". A bross teljesen új műfaj volt számomra - ahhoz képest egy óra alatt kialakult a lényege a kezem alatt. A szitakötő nem az "enyém", hanem Kricsár Annamária szitakötői nyomán készült, mert ez volt a megajándékozott kérése. Ő választotta a drótot és a köveket is, és így, készen, nekem is nagyon tetszik. 

Gyűrű - hogy kerek legyen

Mármint a blog első éve, hiszen gyűrűk bemutatásával kezdtem, és most pont jó lesz gyűrűvel zárni. Egyszerű kis modell, rózsakvarc érmével, az első gyűrűm az említett első adag óta. BUÉK!

Zene füleimnek :-)

Eddig titokban tartottam, de most megmutathatom: zenésznek rendelték ajándékba ezt a fülbevalópárt. Az alapötlet nem saját, de az egyik-ilyen-másik-olyan megoldás igen (talán:-) Senki nem vádolhat azzal, hogy nem figyelek a részletekre: a fotón a violin-kulcs pont a helyén van. Zenészek a családomból, ugye, büszkék vagytok rám? :-D

Újra?

Nem szeretek másodpéldányokat készíteni, nem is beszélve harmadikról, negyedikről, sokadikról. Amint formába öntöttem egy ötletet, már új terveket forgatok a fejemben, és nem motivál semmi arra, hogy újra elkészítsem azt a modellt, amit már egyszer sikerült. De. Egyedi példányokból megélni nem lehet, és tudom azt is, hogy a második nem lesz pont olyan, mint az első, hiszen valami picit biztos, hogy változtatok, meg aztán a kézimunka soha nem ad tökéletes másolatot.

Ez a két pár fülbevaló sem másolat. Nem csak az anyag más (antikolt natur drót bevonatos helyett), hanem a "szabása" is, a megvalósítás technikája. Itt és itt  volt látható az első verzió - nekem ezek az újak tetszenek jobban.

Csipkebogyó

Az utóbbi napokban a halszálka-mintában rejlő lehetőségeket próbálgattam. A kedvencem egyelőre ez a 14mm-es korallgolyókból és rézdrótból készült, antikolt szett, ami leginkább egy csokor csipkebogyóra emlékeztet :-)

Egyre egyszerűbben

Az a jó a kalapálásban, hogy így nem kell a drótot mindenhol rögzíteni, tekergetni, hiszen elég kemény és stabil lesz. Sokkal letisztultabb formavilágú darabok születhetnek így, és a lapított felületen - különösen, ha antikolom - nagyon szép a réz színe és textúrája.

Ez a szett távoli rokona az augusztusban bemutatott Eszter-szettnek, mégis nagyon különböző érzetet kelt. Nem tudok ráunni a rózsakvarcra :-)

Kissé lapos...

...de egyáltalán nem unalmas szett. Végre kipóbáltam a kalapálást, és biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása. A kalapált drót darabosabb, markánsabb, kevésbé kifinomult érzetet kelt, és éppen ezt szeretem benne. Jó szilárd, formatartó, nem kell túltekergetni, és - főleg antikolva - érvényesül a puszta réz szép színe, felülete. 

Jó nagy (5*5 cm-es), tulipán motívumos medál és egy pár diszkrétebb, játékos fülbavaló született így, korall gyöngyökkel kiegészítve.

Szinte narancssárga

Na jó, lehet hogy csak én látom az aventurinban a narancssárgát, de ez a kedvenc színem, így megkedveltem ezt a diszkrétebb árnyalatú ásványt is. Kis, háromszögű fülbevaló készült belőle, ami egyszerűségében is nagyon a szívemhez nőtt. És persze, hogy azért csak a rézdrót  a szívem csücske  :-)

Variációk egy témára

Ezt a csontot most aztán jól lerágtam. Az alapötlet pár héttel ezelőtt látható volt: az ovális, nyáridéző kis virágos medál. Azután nem tudtam abbahagyni. Lett kerek, téglalap és négyzet alakú, sőt, rombusz is (de az már egy másik történet, kicsit később). Most egy darabig ilyet nagyon nem szeretnék készíteni :-) Kedvenceim az aventurinos nagy kerek.

Apróságok

Az emúlt napokban pár mutatós aprósággal kísérleteztem. A formák egy részét már láttam neten "jártamban-keltemben", és van, ami saját tervezés. 1,25 mm vastag, bevonat nélküli vörösréz drótot, valamint korall-, jáspis- és üveggyöngyöket használtam. A fülbevalókat főtt tojással antikoltam.