Új technikát tanultam

Még régóta ki akartam própálni a hurkolást, és ez a szabálytalan alakú jáspis pont alkalmasnak tűnt a kísérletezéshez. Jelentem: nagyon nem könnyű szabályos, szép ívű hurkocskákat összehozni... A nyakékhez egyszerű fülbevalókat készítettem.

Kövek bűvöletében

A megrendelővel (ismeretlenül) személyes találkozót beszéltünk meg a köves boltban, hogy közösen kiválasszunk egy befoglalandó követ. Miután meggyőztem őt arról, hogy ez a gyönyörű jáspis a jó választás, napokig sajnáltam, hogy nem inkább magamnak vettem meg :-) Egyzerű befoglalást kapott, ezüstözött drótból.

Piroska

Ugyancsak tanévzárós ajándék volt. A nyakék - szerintem - az egyik legidétlenebb munkám, de a fülbevaló kifejezetten tetszik, a gyűrű pedig kis virágra emlékzetet :-)

Újjászületés

Az egyik első nyakékemet értelmezte újra a megrendelő. Jó nagy rózsakvarc érmékből és zománcozott rézdrótból készült ez a szett.

Apróságok

Régebbi modellek, néhány variációban. Tanító- és tanárnéniknek rendelték őket ajándékba, még a tavalyi évzáróra :-) 

Újra itt - Zenész nyakék, minden mennyiségben

Több, mint féléves szünet után jelentkezem újra. Ebben a hét hónapban szinte minden megváltozott körülöttem: férjhez  mentem, új munkahelyem van, és ennek következtében csak nagyon ritkán érek rá drótot és fogót venni a kezembe. Van azonban jó néhány ékszer, amit a nyáron elmulasztottam megmutatni, és azért azóta is készült, készül pár új darab. Fogadjátok szeretettel!

Kezdjük egy kedvenccel, a zenész nyakékkel. Úgy indult, hogy egy zeneiskolából ballagó leányzónak kértek vagány, feltűnő nyakéket. Így született meg az első, violin kulcsot és szívet társító ék. Nem sokkal később, valaki az említett szívet f-kulcsnak nézte, így elültette a fejembe a gondolatot, hogy akár az is lehetne. Az eredmény a második fotón látható. Ebből a modellből több is "szaladgál" már az utcákon, és előbb-utóbb magamnak is szeretnék egyet készíteni... Indulásból korallal készült, már csak azért is, mert abból volt kéznél a két, megfelelő méretű golyó, de aztán a nyár végén lapis lazuliból is született egy teljes szett (nem is néz ki rosszul az antikolt réz a sötétkékkel!), immár fülbevalóval és karkötővel.

Kis vidám tavaszi

Legalább két hónapja annak, hogy ez a medál elkészült, de valahogy elfelejtettem itt megmutatni. Egy fánk alakú korallból készült, ezüstözött dróttal befoglalva. Facebookon a 222. like örömére hirdetett játékban ezt lehetett megnyerni, és nyerte is meg valaki, így azóta már nála lakik :-)

A fülbevaló még korábbi darab, ehhez a medálhoz készítettem, a megrendelő kérésére. Ezzel az alábbi nyakékkel azonban remek párost alkot (a medál és a fülbevaló korallja pont egyforma színű, de a fotók két különböző időpontban, helyen, géppel és háttérrel készültek...).

Egyszerűen

Ismét karkötők, ezúttal halszálka mintával. A zöld jáspisos áll közelebb a szívemhez (azt szeretném is "szettesíteni", amint sikerül még hasonló gyöngyöket szereznem), a türkizes rendelésre készült. A fotók nem épp elsőrangúak: borús időben, sietve készültek...

Egyiptom

Drótos alapminta az egyiptomi, amit egy ideje már ki akartam próbálni. Már tudom, hogy miért karkötő készült a leggyakrabban ezzel a technikával: ritka az az ember, akinek lenne türelme egy nyakéknyi hosszat letekergetni ebből :-) Egyetlen elem 15cm drótot igényel, így a lenti karkötőben több, mint 3m van. A nyakék és fülbevaló ugyanarra a mintára alapoz, de légiesebb, könnyedebb, csupán jelzésszerű.

Ha valamire rákapok...

...akkor egyhamar nem hagyom abba. Most épp karkötő készül karkötő hátán. Azt hiszem, azzal kezdődött, hogy ki akartam próbálni a viking fonást, az pedig karkötő hosszban is rettenetesen munkás, így eszembe sem jutott nyakékké hosszabbítani. Azután még ezt a mintát is ki akartam próbálni, még azt is... Most is sorban állnak a kész, fényképezésre váró darabok. Ez itt a nemrég bemutatot ezüstözötthöz hasonló levélke mintájú, és ugyanaz a motívum képezi a kis korallos fülbevaló alapját is. 

Halszálka, egyszerűen

Pár hete készült ez a szett, de valahogy elfelejtettem megmutatni. Az ezüstözött drót és az ametiszt kombinációja egyre jobban tetszik nekem, főleg, mert jól mutatnak a kedvenc lila pulóveremmel :-) Ezt a drótot viszont még mindig nagyon nehezen tudom fényképezni; általában több tíz próbálkozás után sikerül lőnöm pár használható fotót. Neten sok fotós tanács olvasható, igyekszem onnan informálódni, és előbb-utóbb csak fabrikálok egy fénydobozt is...

Zene füleimnek :-)

Eddig titokban tartottam, de most megmutathatom: zenésznek rendelték ajándékba ezt a fülbevalópárt. Az alapötlet nem saját, de az egyik-ilyen-másik-olyan megoldás igen (talán:-) Senki nem vádolhat azzal, hogy nem figyelek a részletekre: a fotón a violin-kulcs pont a helyén van. Zenészek a családomból, ugye, büszkék vagytok rám? :-D

Újra?

Nem szeretek másodpéldányokat készíteni, nem is beszélve harmadikról, negyedikről, sokadikról. Amint formába öntöttem egy ötletet, már új terveket forgatok a fejemben, és nem motivál semmi arra, hogy újra elkészítsem azt a modellt, amit már egyszer sikerült. De. Egyedi példányokból megélni nem lehet, és tudom azt is, hogy a második nem lesz pont olyan, mint az első, hiszen valami picit biztos, hogy változtatok, meg aztán a kézimunka soha nem ad tökéletes másolatot.

Ez a két pár fülbevaló sem másolat. Nem csak az anyag más (antikolt natur drót bevonatos helyett), hanem a "szabása" is, a megvalósítás technikája. Itt és itt  volt látható az első verzió - nekem ezek az újak tetszenek jobban.

Csipkebogyó

Az utóbbi napokban a halszálka-mintában rejlő lehetőségeket próbálgattam. A kedvencem egyelőre ez a 14mm-es korallgolyókból és rézdrótból készült, antikolt szett, ami leginkább egy csokor csipkebogyóra emlékeztet :-)

Egyre egyszerűbben

Az a jó a kalapálásban, hogy így nem kell a drótot mindenhol rögzíteni, tekergetni, hiszen elég kemény és stabil lesz. Sokkal letisztultabb formavilágú darabok születhetnek így, és a lapított felületen - különösen, ha antikolom - nagyon szép a réz színe és textúrája.

Ez a szett távoli rokona az augusztusban bemutatott Eszter-szettnek, mégis nagyon különböző érzetet kelt. Nem tudok ráunni a rózsakvarcra :-)

Kissé lapos...

...de egyáltalán nem unalmas szett. Végre kipóbáltam a kalapálást, és biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása. A kalapált drót darabosabb, markánsabb, kevésbé kifinomult érzetet kelt, és éppen ezt szeretem benne. Jó szilárd, formatartó, nem kell túltekergetni, és - főleg antikolva - érvényesül a puszta réz szép színe, felülete. 

Jó nagy (5*5 cm-es), tulipán motívumos medál és egy pár diszkrétebb, játékos fülbavaló született így, korall gyöngyökkel kiegészítve.

Szinte narancssárga

Na jó, lehet hogy csak én látom az aventurinban a narancssárgát, de ez a kedvenc színem, így megkedveltem ezt a diszkrétebb árnyalatú ásványt is. Kis, háromszögű fülbevaló készült belőle, ami egyszerűségében is nagyon a szívemhez nőtt. És persze, hogy azért csak a rézdrót  a szívem csücske  :-)

Egy új korszak kezdete

Én alapvetően a földszíneket szeretem, a barnát, zöldet, narancssárgát, nem is csoda tehát, hogy a rézdrót lett a kedvencem. Nem túl fényes-elegáns, jól kombinálható a ruhatáram nagy részével és a fenti színpalettába tartozó ásványokkal. Úgy gondoltam hát, hogy az ezüstözött drótot meghagyom a finom és légies darabokat gyártó finom és légies drótosoknak :-)

De. Egyre gyakrabban hallottam barátoktól, ismerősöktől, hogy attól, hogy én nem szeretem az ezüstözött drótot, más még szeretheti. És meg is vásárolhatja. Így aztán tettem még egy próbát, immár új tekercs, jóval könnyebben kezelhető 0,4mm-es dróttal, és láss csodát: az eredmény talán még nekem is tetszik. Íme, az első sikeres próbálkozásom az ezüstözött dróttal (de tudom ám, hogy annak a "szíve" is rézből van :-D )

Apróságok

Az emúlt napokban pár mutatós aprósággal kísérleteztem. A formák egy részét már láttam neten "jártamban-keltemben", és van, ami saját tervezés. 1,25 mm vastag, bevonat nélküli vörösréz drótot, valamint korall-, jáspis- és üveggyöngyöket használtam. A fülbevalókat főtt tojással antikoltam.

Lánc, lánc, Eszter-...szett

Persze, hogy én is úgy képzelem, hogy majd egyszer, ha nagyon ügyes és gyakorlott leszek, eladásra is készítenék ékszereket. Sok minden egyéb mellett az egyik nehézsége ennek az, hogy egyelőre el sem tudom képzelni, hogy megváljak egy alkotásomtól, főleg akkor nem, ha "eredeti" darab, azaz első példány, amely készítése során formálódott olyanná, amilyen.

Nem vagyok azért reménytelen eset, és ennek jó bizonyítéka a fenti szett. Erről ugyanis tervezése első pillanatától kezdve tudtam, hogy nem az enyém lesz, hanem egy jó barátnőmé, volt egyetemi szobatársamé. Neki rajzoltam, neki készült, így semmiféle nehézséget nem okozott kiadni a kezemből, sőt, jól esik a tudat, hogy más is hordja majd a kezem alkotását. Eszter, viseld örömmel!

Néhány technikai adat: 1mm-es, bevonat nélküli rézdrótból készült ez a szett, kicsit kalapálva, 0,4mm-es dróttal tekerve, és főtt tojással antikolva. A medált 2,2cm-es, a fülbevalókat 1cm-es átmérőjű rózsakvarc érme díszíti. Barna bőrszálra fűztem a nyakéket, melyre ugyanabból a drótból készítettem kapcsot. A fülbevaló akasztók boltiak (szeretek mindent magam elkészíteni, de nem tudom, hogy az antikolt natúr rézdrót hogyan viselkedne a fülben...).