2012. június 21., csütörtök

Kicsit magyaros, kicsit mandala...

Régóta tartogattam ezt a korall fánkot. Befoglaltam rézdróttal, de az nem nézett ki sehogy, és nem is eredeti ötlet volt, ezért lebontottam. A pár bejegyzéssel ezelőtt látható befoglalás tetszett, de valahogy hiányosnak tűnt. Rajzolgatás közben alakult ki ez a minta, a végeredmény pedig egy kicsit magyaros, egy kicsit olyan, mint egy mandala, de mindenképpen mutatós darab.


Kócos

Ezt a szépen irizáló labradoritot a megrendelőtől kaptam, és mellé annyi utasítást, hogy ezüstözött dróttal foglaljam be. Sokáig "ültem" a feladaton, elsősorban azért, mert a kő szabálytalan alakú, így egyetlen klasszikus befoglalási mód sem mutatott volna jól rajta. Rajzoltam mindenfélét, de hetekig semmi. Aztán egyszer csak kézbe vettem a követ és a drótot, és készen is volt a medál. Érdekes dolog ez az ihlet... Ez az eddigi legszabálytalanabb munkám.


2012. április 26., csütörtök

Olyan julis...

A megrendelésekkel mindig gondban vagyok. Főleg akkor, persze, amikor nem egy régebbi modellemet kell újra elkészítenem, hanem kapok pár irányelvet, s a nekem kell kitalálnom, hogy mi legyen belőle.

Ehhez az acháthoz (amit amúgy én válaszottam, éppen a kihívást jelentő alakja miatt) annyi instrukciót kaptam, hogy a nyakék vízszintes irányultságú legyen, ehhez legyen "valami" a kő mellett kétoldalt, és drótminta díszítse magát a követ is. Rézdrótból készüljön, és bőrszál tartsa. 

Rajzban szinte azonnal megszületett az ötlet, az elkészítés nehezebb volt, de büszke vagyok pár apró megoldásra. Azt mondták rá, hogy olyan "julis", és én tökéletesen eégedett vagyok ezzel a jellemzéssel :-) Ismét sokat kínlódtam a fotózáskor, hogy érzékeltetni tudjam a kő textúráját, amint átsejlik rajta a fény. Végül a kedvenc fotómon (lent a második) olyan drámai fényviszonyok kerekedtek, amelyeket puskával a fejemnél sem tudnék ismét előhívni :-)

A megrendelő végül úgy nyilatkozott, hogy ez nem az ő világa. Annyira büszke vagyok erre a darabra, hogy lehet, hogy megtartom magamnak, de akkor mindenképpen lánc készül hozzá. Úgy tűnik, mégis jó hatással vannak rám a megrendelések :-D




2012. április 21., szombat

Kis vidám tavaszi

Legalább két hónapja annak, hogy ez a medál elkészült, de valahogy elfelejtettem itt megmutatni. Egy fánk alakú korallból készült, ezüstözött dróttal befoglalva. Facebookon a 222. like örömére hirdetett játékban ezt lehetett megnyerni, és nyerte is meg valaki, így azóta már nála lakik :-)

A fülbevaló még korábbi darab, ehhez a medálhoz készítettem, a megrendelő kérésére. Ezzel az alábbi nyakékkel azonban remek párost alkot (a medál és a fülbevaló korallja pont egyforma színű, de a fotók két különböző időpontban, helyen, géppel és háttérrel készültek...).



2012. március 4., vasárnap

Két változatban

Egy megrendelő ezüstözött drótból és valami fekete kőből készült nyakéket kért tőlem. Csak 16mm-es ónix érméim voltak itthon, így született meg a lenti első verzió. A megrendelő viszont valami hosszúkásabbat szeretett volna, és szerencsére találtam is hozzá nyúlánk ónix cseppeket, így készült el a második változat. Nekem az első tetszik jobban...



2012. február 29., szerda

Kihívás

Kihívás elé állított az a megrendelő, aki azt kérte, hogy találjak ki egy ehhez hasonló nyakéket, rézdrótból, korallal, esetleg korallcseppel, és jó lenne, ha a kövön is lenne valami drótos motívum. Az első verzió nagyon eredeti volt ... és nyakban nagyon pocsékul mutatott. Azért bánom, hogy nem fotóztam le, mielőtt darabokra szabdaltam volna :-D Azután megszületett a lenti változat, amely meglehetősen emlékeztet az előbb említett, régebbi nyakékre, de azért van benne pár új megoldás. Ja, és fejjel lefele pont olyan, mint egy polip :-)


Egyszerűen

Ismét karkötők, ezúttal halszálka mintával. A zöld jáspisos áll közelebb a szívemhez (azt szeretném is "szettesíteni", amint sikerül még hasonló gyöngyöket szereznem), a türkizes rendelésre készült. A fotók nem épp elsőrangúak: borús időben, sietve készültek...


2012. február 16., csütörtök

Egyiptom

Drótos alapminta az egyiptomi, amit egy ideje már ki akartam próbálni. Már tudom, hogy miért karkötő készült a leggyakrabban ezzel a technikával: ritka az az ember, akinek lenne türelme egy nyakéknyi hosszat letekergetni ebből :-) Egyetlen elem 15cm drótot igényel, így a lenti karkötőben több, mint 3m van. A nyakék és fülbevaló ugyanarra a mintára alapoz, de légiesebb, könnyedebb, csupán jelzésszerű.





2012. február 12., vasárnap

Ha valamire rákapok...

...akkor egyhamar nem hagyom abba. Most épp karkötő készül karkötő hátán. Azt hiszem, azzal kezdődött, hogy ki akartam próbálni a viking fonást, az pedig karkötő hosszban is rettenetesen munkás, így eszembe sem jutott nyakékké hosszabbítani. Azután még ezt a mintát is ki akartam próbálni, még azt is... Most is sorban állnak a kész, fényképezésre váró darabok. Ez itt a nemrég bemutatot ezüstözötthöz hasonló levélke mintájú, és ugyanaz a motívum képezi a kis korallos fülbevaló alapját is. 




2012. február 8., szerda

Drótékszeresek játéka

Tavaly indult el ez a kezdeményezés, melynek lényege, hogy az egymást stafétában váltó "házigazdák" meghirdetnek egy témát, a résztvevők ékszer készítenek a témában, elküldik a fotókat a házigazdának, az pedig a blogjában közzéteszi a gyűjteményt, mindenki gyönyörűségére :-)

A 6. forduló zajlott nemrég, és végre magam is bekapcsolódtam. A téma ezúttal a szeretet/szerelem volt. Én a lenti karkötővel neveztem be, amely - azt hiszem - teljesen illik a stílusomba: nem fényes, alig szívecskés (de az is "csálé"), hétköznap hordható, mégis szembeötlő. 


Az eddigi fordulók témái és albumai:










2012. február 7., kedd

Újabb első

Ezúttal a karkötő, mint műfaj újdonság számomra. Nem igazán hordok ilyesmit, talán ezért sem készítettem eddig, de egy korábbi nyakék-fülbevaló szetthez kért további kiegészítőket a gazdája, így belevágtam. Mivel az együttesben a nyakbavaló a főszereplő, a karkötő és a gyűrű egyszerűbb vonalú lett. A karkötő levélke-mintáját nem én találtam ki, elterjedt drótos formaelem, de a kapocs megoldására büszke vagyok :-)



2012. február 5., vasárnap

Idegen tollakkal

Már többször töprengtem itt, a blogon azon, hogy mi eredeti és mi nem. Hát ez a minta teljes bizonyossággal nem az enyém, itt láttam, megtetszett, kipróbáltam. Csak hogy lássam, tudok-e én is ilyet :-) Tudok. A csepp alakú achát külön megérdemel pár szót: gyönyörű, ha átsüt rajta a fény (ennek képi megörökítése érdekében több, mint egy órát vacogtam az erkélyen :-)




2012. január 22., vasárnap

Kitekintés

A saját, állítólag létező :-), némileg egységes stílusomból tekintgettem ki egy-két ékszer erejéig. Neten keresgélve láttam meg egy befoglalási módot, ami megragadta a fantáziámat, kicsit továbbgondoltam, személyre szabtam, és ez lett belőle. Azért kitekintés, mert ezüstözött (ezt éreztem illőnek hozzá), és elegánsabb-cirkalmasabb-légiesebb, mint a tőlem megszokott. Meglepő módon mégis hozzám közel állónak érzem (ennek az is lehet az oka, hogy egy egész napom ment rá, mert három előző verzió végezte a kukában :-D ).



2012. január 18., szerda

Ismét a fotó a lényeg

Régebbi darab (itt már megmutattam), az egyik legkomplexebb alkotásom. A fotókompozíció lehetőségeit próbálgattam vele.

2012. január 16., hétfő

Lehet, hogy egyszer csak megtanulok ékszert fotózni :-)

A "drótékszerezésnek" a tulajdonképpeni ékszerkészítésen kívül sok járulékos eleme is van: meg kell találni az alapanyagokat, azután a kész alkotást le kell fotózni, blogot írni, boltba feltölteni, róla leírást írni, jó árat belőni, végül eladáskor a vásárlóval részleteket egyeztetni, ékszert becsomagolni, postázni, ilyen-olyan formanyomtatványokat kitölteni, bevételt könyvelni stb. Ezek egy része rutinmunka, amit meg kell érteni-tanulni (könyvelés, posta, ilyenek), másokban folyton fejlődni lehet és kell. Ilyen a fotózás is.
A fényképezés meglehetősen sok időt felvesz, még akkor is, ha épp jók a fényviszonyok, és rengeteg kattintgatásból születik meg az egy-két-három vállalható fotó (ha egyáltalán...). Még csak az elején járok az ékszerfotózás rejtelmeinek feltárásában (hű társam Canon S3-as gépem), de ezzel a képpel már egészen elégedett vagyok. A medál is szép, elegáns, patinát lehellő darab, méltatlan dolog, hogy elsősorban a fotó miatt emlegetem sűrűn :-D


2012. január 10., kedd

Tavalyi adósság

Karácsonyi ajándéknak készült a lenti két ékszer, unokatestvérem ill. párom húgának "rendelésére". A bross teljesen új műfaj volt számomra - ahhoz képest egy óra alatt kialakult a lényege a kezem alatt. A szitakötő nem az "enyém", hanem Kricsár Annamária szitakötői nyomán készült, mert ez volt a megajándékozott kérése. Ő választotta a drótot és a köveket is, és így, készen, nekem is nagyon tetszik.