Pszi

Végzős pszichológia szakos lány rendelte ezt a görög pszi betűt.

Piroska

Ugyancsak tanévzárós ajándék volt. A nyakék - szerintem - az egyik legidétlenebb munkám, de a fülbevaló kifejezetten tetszik, a gyűrű pedig kis virágra emlékzetet :-)

Apróságok

Régebbi modellek, néhány variációban. Tanító- és tanárnéniknek rendelték őket ajándékba, még a tavalyi évzáróra :-) 

Újra itt - Zenész nyakék, minden mennyiségben

Több, mint féléves szünet után jelentkezem újra. Ebben a hét hónapban szinte minden megváltozott körülöttem: férjhez  mentem, új munkahelyem van, és ennek következtében csak nagyon ritkán érek rá drótot és fogót venni a kezembe. Van azonban jó néhány ékszer, amit a nyáron elmulasztottam megmutatni, és azért azóta is készült, készül pár új darab. Fogadjátok szeretettel!

Kezdjük egy kedvenccel, a zenész nyakékkel. Úgy indult, hogy egy zeneiskolából ballagó leányzónak kértek vagány, feltűnő nyakéket. Így született meg az első, violin kulcsot és szívet társító ék. Nem sokkal később, valaki az említett szívet f-kulcsnak nézte, így elültette a fejembe a gondolatot, hogy akár az is lehetne. Az eredmény a második fotón látható. Ebből a modellből több is "szaladgál" már az utcákon, és előbb-utóbb magamnak is szeretnék egyet készíteni... Indulásból korallal készült, már csak azért is, mert abból volt kéznél a két, megfelelő méretű golyó, de aztán a nyár végén lapis lazuliból is született egy teljes szett (nem is néz ki rosszul az antikolt réz a sötétkékkel!), immár fülbevalóval és karkötővel.

Kicsit magyaros, kicsit mandala...

Régóta tartogattam ezt a korall fánkot. Befoglaltam rézdróttal, de az nem nézett ki sehogy, és nem is eredeti ötlet volt, ezért lebontottam. A pár bejegyzéssel ezelőtt látható befoglalás tetszett, de valahogy hiányosnak tűnt. Rajzolgatás közben alakult ki ez a minta, a végeredmény pedig egy kicsit magyaros, egy kicsit olyan, mint egy mandala, de mindenképpen mutatós darab.

Kis vidám tavaszi

Legalább két hónapja annak, hogy ez a medál elkészült, de valahogy elfelejtettem itt megmutatni. Egy fánk alakú korallból készült, ezüstözött dróttal befoglalva. Facebookon a 222. like örömére hirdetett játékban ezt lehetett megnyerni, és nyerte is meg valaki, így azóta már nála lakik :-)

A fülbevaló még korábbi darab, ehhez a medálhoz készítettem, a megrendelő kérésére. Ezzel az alábbi nyakékkel azonban remek párost alkot (a medál és a fülbevaló korallja pont egyforma színű, de a fotók két különböző időpontban, helyen, géppel és háttérrel készültek...).

Kihívás

Kihívás elé állított az a megrendelő, aki azt kérte, hogy találjak ki egy ehhez hasonló nyakéket, rézdrótból, korallal, esetleg korallcseppel, és jó lenne, ha a kövön is lenne valami drótos motívum. Az első verzió nagyon eredeti volt ... és nyakban nagyon pocsékul mutatott. Azért bánom, hogy nem fotóztam le, mielőtt darabokra szabdaltam volna :-D Azután megszületett a lenti változat, amely meglehetősen emlékeztet az előbb említett, régebbi nyakékre, de azért van benne pár új megoldás. Ja, és fejjel lefele pont olyan, mint egy polip :-)

Ha valamire rákapok...

...akkor egyhamar nem hagyom abba. Most épp karkötő készül karkötő hátán. Azt hiszem, azzal kezdődött, hogy ki akartam próbálni a viking fonást, az pedig karkötő hosszban is rettenetesen munkás, így eszembe sem jutott nyakékké hosszabbítani. Azután még ezt a mintát is ki akartam próbálni, még azt is... Most is sorban állnak a kész, fényképezésre váró darabok. Ez itt a nemrég bemutatot ezüstözötthöz hasonló levélke mintájú, és ugyanaz a motívum képezi a kis korallos fülbevaló alapját is. 

Kitekintés

A saját, állítólag létező :-), némileg egységes stílusomból tekintgettem ki egy-két ékszer erejéig. Neten keresgélve láttam meg egy befoglalási módot, ami megragadta a fantáziámat, kicsit továbbgondoltam, személyre szabtam, és ez lett belőle. Azért kitekintés, mert ezüstözött (ezt éreztem illőnek hozzá), és elegánsabb-cirkalmasabb-légiesebb, mint a tőlem megszokott. Meglepő módon mégis hozzám közel állónak érzem (ennek az is lehet az oka, hogy egy egész napom ment rá, mert három előző verzió végezte a kukában :-D ).

Lehet, hogy egyszer csak megtanulok ékszert fotózni :-)

A "drótékszerezésnek" a tulajdonképpeni ékszerkészítésen kívül sok járulékos eleme is van: meg kell találni az alapanyagokat, azután a kész alkotást le kell fotózni, blogot írni, boltba feltölteni, róla leírást írni, jó árat belőni, végül eladáskor a vásárlóval részleteket egyeztetni, ékszert becsomagolni, postázni, ilyen-olyan formanyomtatványokat kitölteni, bevételt könyvelni stb. Ezek egy része rutinmunka, amit meg kell érteni-tanulni (könyvelés, posta, ilyenek), másokban folyton fejlődni lehet és kell. Ilyen a fotózás is.

A fényképezés meglehetősen sok időt felvesz, még akkor is, ha épp jók a fényviszonyok, és rengeteg kattintgatásból születik meg az egy-két-három vállalható fotó (ha egyáltalán...). Még csak az elején járok az ékszerfotózás rejtelmeinek feltárásában (hű társam Canon S3-as gépem), de ezzel a képpel már egészen elégedett vagyok. A medál is szép, elegáns, patinát lehellő darab, méltatlan dolog, hogy elsősorban a fotó miatt emlegetem sűrűn :-D

Tavalyi adósság

Karácsonyi ajándéknak készült a lenti két ékszer, unokatestvérem ill. párom húgának "rendelésére". A bross teljesen új műfaj volt számomra - ahhoz képest egy óra alatt kialakult a lényege a kezem alatt. A szitakötő nem az "enyém", hanem Kricsár Annamária szitakötői nyomán készült, mert ez volt a megajándékozott kérése. Ő választotta a drótot és a köveket is, és így, készen, nekem is nagyon tetszik. 

Zene füleimnek :-)

Eddig titokban tartottam, de most megmutathatom: zenésznek rendelték ajándékba ezt a fülbevalópárt. Az alapötlet nem saját, de az egyik-ilyen-másik-olyan megoldás igen (talán:-) Senki nem vádolhat azzal, hogy nem figyelek a részletekre: a fotón a violin-kulcs pont a helyén van. Zenészek a családomból, ugye, büszkék vagytok rám? :-D

Újra?

Nem szeretek másodpéldányokat készíteni, nem is beszélve harmadikról, negyedikről, sokadikról. Amint formába öntöttem egy ötletet, már új terveket forgatok a fejemben, és nem motivál semmi arra, hogy újra elkészítsem azt a modellt, amit már egyszer sikerült. De. Egyedi példányokból megélni nem lehet, és tudom azt is, hogy a második nem lesz pont olyan, mint az első, hiszen valami picit biztos, hogy változtatok, meg aztán a kézimunka soha nem ad tökéletes másolatot.

Ez a két pár fülbevaló sem másolat. Nem csak az anyag más (antikolt natur drót bevonatos helyett), hanem a "szabása" is, a megvalósítás technikája. Itt és itt  volt látható az első verzió - nekem ezek az újak tetszenek jobban.

Csipkebogyó

Az utóbbi napokban a halszálka-mintában rejlő lehetőségeket próbálgattam. A kedvencem egyelőre ez a 14mm-es korallgolyókból és rézdrótból készült, antikolt szett, ami leginkább egy csokor csipkebogyóra emlékeztet :-)

Kissé lapos...

...de egyáltalán nem unalmas szett. Végre kipóbáltam a kalapálást, és biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása. A kalapált drót darabosabb, markánsabb, kevésbé kifinomult érzetet kelt, és éppen ezt szeretem benne. Jó szilárd, formatartó, nem kell túltekergetni, és - főleg antikolva - érvényesül a puszta réz szép színe, felülete. 

Jó nagy (5*5 cm-es), tulipán motívumos medál és egy pár diszkrétebb, játékos fülbavaló született így, korall gyöngyökkel kiegészítve.

Még egy variáció, ugyanarra

Pár napja ígértem még egy variációt az ovális, négyzet, téglalap és kör alakú medálok mellé. Íme a rombusz, ezúttal ezüstözött drótból, és a "szirmokon" is egy-egy pici korallgyönggyel. Több változat nem lesz, ígérem :-D

Variációk egy témára

Ezt a csontot most aztán jól lerágtam. Az alapötlet pár héttel ezelőtt látható volt: az ovális, nyáridéző kis virágos medál. Azután nem tudtam abbahagyni. Lett kerek, téglalap és négyzet alakú, sőt, rombusz is (de az már egy másik történet, kicsit később). Most egy darabig ilyet nagyon nem szeretnék készíteni :-) Kedvenceim az aventurinos nagy kerek.

Apróságok

Az emúlt napokban pár mutatós aprósággal kísérleteztem. A formák egy részét már láttam neten "jártamban-keltemben", és van, ami saját tervezés. 1,25 mm vastag, bevonat nélküli vörösréz drótot, valamint korall-, jáspis- és üveggyöngyöket használtam. A fülbevalókat főtt tojással antikoltam.

A nyárra emlékezve

Amióta sikerült beszereznem, kizárólag ezzel a bevonat nélküli dróttal kísérletezem, és szinte mindig antikolom. Ezesetben nem ezt tettem. Hirtelen jött ötlet volt ez a kis vidám, virágocskás medál, amit pici korallgyönggyel díszítettem. Meglepő volt számomra is, hogy milyen hirtelen sötétedik a kezeletlen drót (ez a fotó rögtön a "születése" után készült, még egészen világos korában), de a fényét könnyen vissza lehet adni egy konyhai fémdörzsikével.

Vicsori

Van olyan, amikor egyszerűen nem akar összejönni. Hiába születik egy jó ötlet, hiába a jó technikai megoldások és sok-sok munka, nem tetszik az eredmény. Így jártam ezzel a medállal is. Rajzban nagyon jónak találtam, és kihívás volt kitalálni a megvalósítási apróságokat, de nem lesz a kedvencem ez a darab. Túl súlyos, durva, vagy nem is tudom pontosan. A dótékszeresek fórumán írta valaki - aki amúgy nem tartotta csúnyának -, hogy olyan mintha vicsorogna a cikk-cakkos drótfogaival. Ez már ezután mindig rajta marad :-)

A fülbevaló más történet. Az elsőt (a képen a jobboldali) pár pillanat alatt meghajlítgattam egy előre el sem tervezett minta szerint. Azután hat vagy hét próbálkozás, némi csapkodás és dühöngés kellett ahhoz, hogy a párja akár csak megközelítőleg is hasonló legyen. Egyszerűen nem tudtam lemásolni, és nem láttam, hogy hol nem csinálom jól. Végül a fülbevalók egész jók lettek, azokat biztos, hogy fogom hordani. A vicsorit meg ... hátha majd magáénak szereti valaki... egy halloweeni tök, például :-D