Új technikát tanultam

Még régóta ki akartam própálni a hurkolást, és ez a szabálytalan alakú jáspis pont alkalmasnak tűnt a kísérletezéshez. Jelentem: nagyon nem könnyű szabályos, szép ívű hurkocskákat összehozni... A nyakékhez egyszerű fülbevalókat készítettem.

Kövek bűvöletében

A megrendelővel (ismeretlenül) személyes találkozót beszéltünk meg a köves boltban, hogy közösen kiválasszunk egy befoglalandó követ. Miután meggyőztem őt arról, hogy ez a gyönyörű jáspis a jó választás, napokig sajnáltam, hogy nem inkább magamnak vettem meg :-) Egyzerű befoglalást kapott, ezüstözött drótból.

Pszi

Végzős pszichológia szakos lány rendelte ezt a görög pszi betűt.

Kicsit magyaros, kicsit mandala...

Régóta tartogattam ezt a korall fánkot. Befoglaltam rézdróttal, de az nem nézett ki sehogy, és nem is eredeti ötlet volt, ezért lebontottam. A pár bejegyzéssel ezelőtt látható befoglalás tetszett, de valahogy hiányosnak tűnt. Rajzolgatás közben alakult ki ez a minta, a végeredmény pedig egy kicsit magyaros, egy kicsit olyan, mint egy mandala, de mindenképpen mutatós darab.

Kócos

Ezt a szépen irizáló labradoritot a megrendelőtől kaptam, és mellé annyi utasítást, hogy ezüstözött dróttal foglaljam be. Sokáig "ültem" a feladaton, elsősorban azért, mert a kő szabálytalan alakú, így egyetlen klasszikus befoglalási mód sem mutatott volna jól rajta. Rajzoltam mindenfélét, de hetekig semmi. Aztán egyszer csak kézbe vettem a követ és a drótot, és készen is volt a medál. Érdekes dolog ez az ihlet... Ez az eddigi legszabálytalanabb munkám.

Kihívás

Kihívás elé állított az a megrendelő, aki azt kérte, hogy találjak ki egy ehhez hasonló nyakéket, rézdrótból, korallal, esetleg korallcseppel, és jó lenne, ha a kövön is lenne valami drótos motívum. Az első verzió nagyon eredeti volt ... és nyakban nagyon pocsékul mutatott. Azért bánom, hogy nem fotóztam le, mielőtt darabokra szabdaltam volna :-D Azután megszületett a lenti változat, amely meglehetősen emlékeztet az előbb említett, régebbi nyakékre, de azért van benne pár új megoldás. Ja, és fejjel lefele pont olyan, mint egy polip :-)

Egyiptom

Drótos alapminta az egyiptomi, amit egy ideje már ki akartam próbálni. Már tudom, hogy miért karkötő készült a leggyakrabban ezzel a technikával: ritka az az ember, akinek lenne türelme egy nyakéknyi hosszat letekergetni ebből :-) Egyetlen elem 15cm drótot igényel, így a lenti karkötőben több, mint 3m van. A nyakék és fülbevaló ugyanarra a mintára alapoz, de légiesebb, könnyedebb, csupán jelzésszerű.

Idegen tollakkal

Már többször töprengtem itt, a blogon azon, hogy mi eredeti és mi nem. Hát ez a minta teljes bizonyossággal nem az enyém, itt láttam, megtetszett, kipróbáltam. Csak hogy lássam, tudok-e én is ilyet :-) Tudok. A csepp alakú achát külön megérdemel pár szót: gyönyörű, ha átsüt rajta a fény (ennek képi megörökítése érdekében több, mint egy órát vacogtam az erkélyen :-)

Kitekintés

A saját, állítólag létező :-), némileg egységes stílusomból tekintgettem ki egy-két ékszer erejéig. Neten keresgélve láttam meg egy befoglalási módot, ami megragadta a fantáziámat, kicsit továbbgondoltam, személyre szabtam, és ez lett belőle. Azért kitekintés, mert ezüstözött (ezt éreztem illőnek hozzá), és elegánsabb-cirkalmasabb-légiesebb, mint a tőlem megszokott. Meglepő módon mégis hozzám közel állónak érzem (ennek az is lehet az oka, hogy egy egész napom ment rá, mert három előző verzió végezte a kukában :-D ).

Ismét a fotó a lényeg

Régebbi darab (itt már megmutattam), az egyik legkomplexebb alkotásom. A fotókompozíció lehetőségeit próbálgattam vele.

Lehet, hogy egyszer csak megtanulok ékszert fotózni :-)

A "drótékszerezésnek" a tulajdonképpeni ékszerkészítésen kívül sok járulékos eleme is van: meg kell találni az alapanyagokat, azután a kész alkotást le kell fotózni, blogot írni, boltba feltölteni, róla leírást írni, jó árat belőni, végül eladáskor a vásárlóval részleteket egyeztetni, ékszert becsomagolni, postázni, ilyen-olyan formanyomtatványokat kitölteni, bevételt könyvelni stb. Ezek egy része rutinmunka, amit meg kell érteni-tanulni (könyvelés, posta, ilyenek), másokban folyton fejlődni lehet és kell. Ilyen a fotózás is.

A fényképezés meglehetősen sok időt felvesz, még akkor is, ha épp jók a fényviszonyok, és rengeteg kattintgatásból születik meg az egy-két-három vállalható fotó (ha egyáltalán...). Még csak az elején járok az ékszerfotózás rejtelmeinek feltárásában (hű társam Canon S3-as gépem), de ezzel a képpel már egészen elégedett vagyok. A medál is szép, elegáns, patinát lehellő darab, méltatlan dolog, hogy elsősorban a fotó miatt emlegetem sűrűn :-D

Tavalyi adósság

Karácsonyi ajándéknak készült a lenti két ékszer, unokatestvérem ill. párom húgának "rendelésére". A bross teljesen új műfaj volt számomra - ahhoz képest egy óra alatt kialakult a lényege a kezem alatt. A szitakötő nem az "enyém", hanem Kricsár Annamária szitakötői nyomán készült, mert ez volt a megajándékozott kérése. Ő választotta a drótot és a köveket is, és így, készen, nekem is nagyon tetszik. 

Halszálka, egyszerűen

Pár hete készült ez a szett, de valahogy elfelejtettem megmutatni. Az ezüstözött drót és az ametiszt kombinációja egyre jobban tetszik nekem, főleg, mert jól mutatnak a kedvenc lila pulóveremmel :-) Ezt a drótot viszont még mindig nagyon nehezen tudom fényképezni; általában több tíz próbálkozás után sikerül lőnöm pár használható fotót. Neten sok fotós tanács olvasható, igyekszem onnan informálódni, és előbb-utóbb csak fabrikálok egy fénydobozt is...

Csipkebogyó

Az utóbbi napokban a halszálka-mintában rejlő lehetőségeket próbálgattam. A kedvencem egyelőre ez a 14mm-es korallgolyókból és rézdrótból készült, antikolt szett, ami leginkább egy csokor csipkebogyóra emlékeztet :-)

Egyre egyszerűbben

Az a jó a kalapálásban, hogy így nem kell a drótot mindenhol rögzíteni, tekergetni, hiszen elég kemény és stabil lesz. Sokkal letisztultabb formavilágú darabok születhetnek így, és a lapított felületen - különösen, ha antikolom - nagyon szép a réz színe és textúrája.

Ez a szett távoli rokona az augusztusban bemutatott Eszter-szettnek, mégis nagyon különböző érzetet kelt. Nem tudok ráunni a rózsakvarcra :-)

Kissé lapos...

...de egyáltalán nem unalmas szett. Végre kipóbáltam a kalapálást, és biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása. A kalapált drót darabosabb, markánsabb, kevésbé kifinomult érzetet kelt, és éppen ezt szeretem benne. Jó szilárd, formatartó, nem kell túltekergetni, és - főleg antikolva - érvényesül a puszta réz szép színe, felülete. 

Jó nagy (5*5 cm-es), tulipán motívumos medál és egy pár diszkrétebb, játékos fülbavaló született így, korall gyöngyökkel kiegészítve.

Még egy variáció, ugyanarra

Pár napja ígértem még egy variációt az ovális, négyzet, téglalap és kör alakú medálok mellé. Íme a rombusz, ezúttal ezüstözött drótból, és a "szirmokon" is egy-egy pici korallgyönggyel. Több változat nem lesz, ígérem :-D

Egy új korszak kezdete

Én alapvetően a földszíneket szeretem, a barnát, zöldet, narancssárgát, nem is csoda tehát, hogy a rézdrót lett a kedvencem. Nem túl fényes-elegáns, jól kombinálható a ruhatáram nagy részével és a fenti színpalettába tartozó ásványokkal. Úgy gondoltam hát, hogy az ezüstözött drótot meghagyom a finom és légies darabokat gyártó finom és légies drótosoknak :-)

De. Egyre gyakrabban hallottam barátoktól, ismerősöktől, hogy attól, hogy én nem szeretem az ezüstözött drótot, más még szeretheti. És meg is vásárolhatja. Így aztán tettem még egy próbát, immár új tekercs, jóval könnyebben kezelhető 0,4mm-es dróttal, és láss csodát: az eredmény talán még nekem is tetszik. Íme, az első sikeres próbálkozásom az ezüstözött dróttal (de tudom ám, hogy annak a "szíve" is rézből van :-D )

Variációk egy témára

Ezt a csontot most aztán jól lerágtam. Az alapötlet pár héttel ezelőtt látható volt: az ovális, nyáridéző kis virágos medál. Azután nem tudtam abbahagyni. Lett kerek, téglalap és négyzet alakú, sőt, rombusz is (de az már egy másik történet, kicsit később). Most egy darabig ilyet nagyon nem szeretnék készíteni :-) Kedvenceim az aventurinos nagy kerek.

Azt hittem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt :-)

Szeretem a kőbefoglalás műfaját, de eddig csupán egyszer készítettem ilyesmit, és meglehetősen elégedetlen voltam az eredménnyel. Nemrég azonban kaptam a jándékba két nagyobb lapos ásványérmét (egy korallt meg ezt a zöldet, amiről az ajándékozó sem tudta, hogy mi), amelyek olyan bután voltak átfúrva, hogy semmilyen drótot nem sikerült áthúznom rajtuk. Maradt tehát a befoglalás lehetősége. A korallt nem mutatom, szép lett, de nem saját technika, erre a zöldre viszont nagyon büszke ... voltam. Azt hittem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt: sikerült előrukkolnom valami újjal és sajáttal, amint megmutattam azonban a drótékszeresek közösségének, csak úgy zuhogtak a válaszok: "én is készítettem ilyet pár éve", "tudom, hogy melyik külföldi drótos eredeti ötlete" stb. Biztos, hogy én ilyet soha nem láttam azelőtt, de úgy tűnik, kevés feltalálnivaló újdonság maradt a drótos világban. Én azért mégis büszke vagyok erre az ötletre :-)