Kövek bűvöletében

A megrendelővel (ismeretlenül) személyes találkozót beszéltünk meg a köves boltban, hogy közösen kiválasszunk egy befoglalandó követ. Miután meggyőztem őt arról, hogy ez a gyönyörű jáspis a jó választás, napokig sajnáltam, hogy nem inkább magamnak vettem meg :-) Egyzerű befoglalást kapott, ezüstözött drótból.

Piroska

Ugyancsak tanévzárós ajándék volt. A nyakék - szerintem - az egyik legidétlenebb munkám, de a fülbevaló kifejezetten tetszik, a gyűrű pedig kis virágra emlékzetet :-)

Apróságok

Régebbi modellek, néhány variációban. Tanító- és tanárnéniknek rendelték őket ajándékba, még a tavalyi évzáróra :-) 

Kicsit magyaros, kicsit mandala...

Régóta tartogattam ezt a korall fánkot. Befoglaltam rézdróttal, de az nem nézett ki sehogy, és nem is eredeti ötlet volt, ezért lebontottam. A pár bejegyzéssel ezelőtt látható befoglalás tetszett, de valahogy hiányosnak tűnt. Rajzolgatás közben alakult ki ez a minta, a végeredmény pedig egy kicsit magyaros, egy kicsit olyan, mint egy mandala, de mindenképpen mutatós darab.

Kócos

Ezt a szépen irizáló labradoritot a megrendelőtől kaptam, és mellé annyi utasítást, hogy ezüstözött dróttal foglaljam be. Sokáig "ültem" a feladaton, elsősorban azért, mert a kő szabálytalan alakú, így egyetlen klasszikus befoglalási mód sem mutatott volna jól rajta. Rajzoltam mindenfélét, de hetekig semmi. Aztán egyszer csak kézbe vettem a követ és a drótot, és készen is volt a medál. Érdekes dolog ez az ihlet... Ez az eddigi legszabálytalanabb munkám.

Kis vidám tavaszi

Legalább két hónapja annak, hogy ez a medál elkészült, de valahogy elfelejtettem itt megmutatni. Egy fánk alakú korallból készült, ezüstözött dróttal befoglalva. Facebookon a 222. like örömére hirdetett játékban ezt lehetett megnyerni, és nyerte is meg valaki, így azóta már nála lakik :-)

A fülbevaló még korábbi darab, ehhez a medálhoz készítettem, a megrendelő kérésére. Ezzel az alábbi nyakékkel azonban remek párost alkot (a medál és a fülbevaló korallja pont egyforma színű, de a fotók két különböző időpontban, helyen, géppel és háttérrel készültek...).

Két változatban

Egy megrendelő ezüstözött drótból és valami fekete kőből készült nyakéket kért tőlem. Csak 16mm-es ónix érméim voltak itthon, így született meg a lenti első verzió. A megrendelő viszont valami hosszúkásabbat szeretett volna, és szerencsére találtam is hozzá nyúlánk ónix cseppeket, így készült el a második változat. Nekem az első tetszik jobban...

Egyszerűen

Ismét karkötők, ezúttal halszálka mintával. A zöld jáspisos áll közelebb a szívemhez (azt szeretném is "szettesíteni", amint sikerül még hasonló gyöngyöket szereznem), a türkizes rendelésre készült. A fotók nem épp elsőrangúak: borús időben, sietve készültek...

Újabb első

Ezúttal a karkötő, mint műfaj újdonság számomra. Nem igazán hordok ilyesmit, talán ezért sem készítettem eddig, de egy korábbi nyakék-fülbevaló szetthez kért további kiegészítőket a gazdája, így belevágtam. Mivel az együttesben a nyakbavaló a főszereplő, a karkötő és a gyűrű egyszerűbb vonalú lett. A karkötő levélke-mintáját nem én találtam ki, elterjedt drótos formaelem, de a kapocs megoldására büszke vagyok :-)

Idegen tollakkal

Már többször töprengtem itt, a blogon azon, hogy mi eredeti és mi nem. Hát ez a minta teljes bizonyossággal nem az enyém, itt láttam, megtetszett, kipróbáltam. Csak hogy lássam, tudok-e én is ilyet :-) Tudok. A csepp alakú achát külön megérdemel pár szót: gyönyörű, ha átsüt rajta a fény (ennek képi megörökítése érdekében több, mint egy órát vacogtam az erkélyen :-)

Kitekintés

A saját, állítólag létező :-), némileg egységes stílusomból tekintgettem ki egy-két ékszer erejéig. Neten keresgélve láttam meg egy befoglalási módot, ami megragadta a fantáziámat, kicsit továbbgondoltam, személyre szabtam, és ez lett belőle. Azért kitekintés, mert ezüstözött (ezt éreztem illőnek hozzá), és elegánsabb-cirkalmasabb-légiesebb, mint a tőlem megszokott. Meglepő módon mégis hozzám közel állónak érzem (ennek az is lehet az oka, hogy egy egész napom ment rá, mert három előző verzió végezte a kukában :-D ).

Tavalyi adósság

Karácsonyi ajándéknak készült a lenti két ékszer, unokatestvérem ill. párom húgának "rendelésére". A bross teljesen új műfaj volt számomra - ahhoz képest egy óra alatt kialakult a lényege a kezem alatt. A szitakötő nem az "enyém", hanem Kricsár Annamária szitakötői nyomán készült, mert ez volt a megajándékozott kérése. Ő választotta a drótot és a köveket is, és így, készen, nekem is nagyon tetszik. 

Halszálka, egyszerűen

Pár hete készült ez a szett, de valahogy elfelejtettem megmutatni. Az ezüstözött drót és az ametiszt kombinációja egyre jobban tetszik nekem, főleg, mert jól mutatnak a kedvenc lila pulóveremmel :-) Ezt a drótot viszont még mindig nagyon nehezen tudom fényképezni; általában több tíz próbálkozás után sikerül lőnöm pár használható fotót. Neten sok fotós tanács olvasható, igyekszem onnan informálódni, és előbb-utóbb csak fabrikálok egy fénydobozt is...

Még egy variáció, ugyanarra

Pár napja ígértem még egy variációt az ovális, négyzet, téglalap és kör alakú medálok mellé. Íme a rombusz, ezúttal ezüstözött drótból, és a "szirmokon" is egy-egy pici korallgyönggyel. Több változat nem lesz, ígérem :-D

Egy új korszak kezdete

Én alapvetően a földszíneket szeretem, a barnát, zöldet, narancssárgát, nem is csoda tehát, hogy a rézdrót lett a kedvencem. Nem túl fényes-elegáns, jól kombinálható a ruhatáram nagy részével és a fenti színpalettába tartozó ásványokkal. Úgy gondoltam hát, hogy az ezüstözött drótot meghagyom a finom és légies darabokat gyártó finom és légies drótosoknak :-)

De. Egyre gyakrabban hallottam barátoktól, ismerősöktől, hogy attól, hogy én nem szeretem az ezüstözött drótot, más még szeretheti. És meg is vásárolhatja. Így aztán tettem még egy próbát, immár új tekercs, jóval könnyebben kezelhető 0,4mm-es dróttal, és láss csodát: az eredmény talán még nekem is tetszik. Íme, az első sikeres próbálkozásom az ezüstözött dróttal (de tudom ám, hogy annak a "szíve" is rézből van :-D )

Újabb első

Ezúttal az ezüstözött drót az újdonság. Már egy ideje beszereztem, mert másoknál gyönyörű munkákat láttam ezüstözöttből, el is készült egy fél pár fülbevaló, de a vékony drót annyira merev és törékeny volt, hogy abba is hagytam. Lehet, hogy én fogtam ki rosszabb minőségű alapanyagot, de el is ment a kedvem tőle, meg nekem amúgy is a réz a szívem csücske.

Pár hetes pihentetés után mégis tettem egy újabb próbát. Semmi merészség, csupán egy kis játékos virágminta, üveggyöngyök, rombuszminta, korallkockák. És lám-lám, nem is olyan rossz dolgozni ezzel a dróttal, és az eredmény is kis kedves lett. Az ezüstös színről meg annyit, hogy akár tetszik, akár nem, a lila ametiszt vagy fekete ónix csak ezzel a dróttal társítható, így biztosan lesz még folytatás.