Lehet, hogy egyszer csak megtanulok ékszert fotózni :-)

A "drótékszerezésnek" a tulajdonképpeni ékszerkészítésen kívül sok járulékos eleme is van: meg kell találni az alapanyagokat, azután a kész alkotást le kell fotózni, blogot írni, boltba feltölteni, róla leírást írni, jó árat belőni, végül eladáskor a vásárlóval részleteket egyeztetni, ékszert becsomagolni, postázni, ilyen-olyan formanyomtatványokat kitölteni, bevételt könyvelni stb. Ezek egy része rutinmunka, amit meg kell érteni-tanulni (könyvelés, posta, ilyenek), másokban folyton fejlődni lehet és kell. Ilyen a fotózás is.

A fényképezés meglehetősen sok időt felvesz, még akkor is, ha épp jók a fényviszonyok, és rengeteg kattintgatásból születik meg az egy-két-három vállalható fotó (ha egyáltalán...). Még csak az elején járok az ékszerfotózás rejtelmeinek feltárásában (hű társam Canon S3-as gépem), de ezzel a képpel már egészen elégedett vagyok. A medál is szép, elegáns, patinát lehellő darab, méltatlan dolog, hogy elsősorban a fotó miatt emlegetem sűrűn :-D

Megmutatom

...hogy minek örülök már napok óta. Jó ideje keresgélek megfelelő tárolási és rendszerezési megoldást a drótos dolgaimnak. A zacskós és kartondobozkás "rendszer" nehezen nevezhető annak, csúnya is, átláthatatlan is, meg aztán én úúúgy szeretem a kis rekeszeket, cimkéket, ilyesmit :-D

És meglett végre. Autós ablaktörlőt kerestünk az Auchanban, amikor a szembe-polcon megláttuk az ideális jelöltet. Elég nagy és elég kicsi, hordozható, a dobozkáinak különböző méretű és alakú a beosztása - egyszóval tökéletes. 

Egy fél estét töltöttem a "beleköltözéssel", és az azóta eltelt pár napban büszkén kattogtatom a zárait, valahányszor drótozáshoz ülök. A cimkéjét csak tegnap olvastam el: halászdoboz. Nem tudnak ezek semmit :-)