2011. augusztus 20., szombat

Elegáns, ahogy én tudom :-)

Gyakran megcsodálom más drótékszeresen filigrán, légies, elegáns ékszereit, amelyek karcsú ezüstözött drótból, pici pink vagy lila gyöngyökből készültek, és szemmel láthatóan pehelysúlyúak. Megcsodálom, és annyi. Mert hiába próbálok ilyesmit készíteni, valahogy nem "jön belőlem". Nem vagyok filigrán és légies, nem stílusom a pink, szeretem a markáns, de letisztult, nem túlzsúfolt, nem elaprózott mintákat, és annak, ami a kezemből kiderül, valahogy mindig súlya van.

Ez a nyakék az eddigi legelegánsabb alkotásom. Egy ismerősöm kért meg, hogy barna-fekete kisestélyi ruhájához találjak ki valamit, s amint megláttam a ruha fényképét, egyből ezt a nyakéket rajzoltam le. A rózsakvarc lassan márkajelzésemmé válik, de még nem untam meg, újabb és újabb tervekbe simul bele, csak úgy magától :-) 

A nyakék vázát 1 mm-es, bevonat nélküli rézdrót alkotja, melyet 0,4 mm-es dróttal tekertem be. A rózsakvarc érme átmérője 2,2 cm . Ez az első alkalom, hogy natur drótból láncot is készítettem (eddig - nem is tudom, miért - féltem tőle, hogy az antikolt lánc nyomot hagy a nyakon). Az egészet főtt tojással antikoltam.

2011. augusztus 19., péntek

Valami más

Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy nyomatom egy Simon András grafikáról. Amint először meglátta az én gitáros-dobos öcsém, rögön elszerette tőlem, azóta is ott lóg a falán. Születésnapja közeledtén, tréfásan megjegyeztem, hogy "kár, hogy nem lány, akkor drótoznék neki valami szépet". És aztán egyszer csak szépen összeállt a kép. Végy egy pengetőt (fapofával állíts be a zeneboltba, és válogasd percekig a színeket), egy darab drótból fomáld meg a fent említett grafikát (második próbálkozásra sikerült is), rögzítsd azt a pengetőre, húzd az egészet bőrszálra, és kész is. Így már nem is annyira nagy baj, hogy nem lány :-D

2011. augusztus 16., kedd

Lánc, lánc, Eszter-...szett

Persze, hogy én is úgy képzelem, hogy majd egyszer, ha nagyon ügyes és gyakorlott leszek, eladásra is készítenék ékszereket. Sok minden egyéb mellett az egyik nehézsége ennek az, hogy egyelőre el sem tudom képzelni, hogy megváljak egy alkotásomtól, főleg akkor nem, ha "eredeti" darab, azaz első példány, amely készítése során formálódott olyanná, amilyen.

Nem vagyok azért reménytelen eset, és ennek jó bizonyítéka a fenti szett. Erről ugyanis tervezése első pillanatától kezdve tudtam, hogy nem az enyém lesz, hanem egy jó barátnőmé, volt egyetemi szobatársamé. Neki rajzoltam, neki készült, így semmiféle nehézséget nem okozott kiadni a kezemből, sőt, jól esik a tudat, hogy más is hordja majd a kezem alkotását. Eszter, viseld örömmel!

Néhány technikai adat: 1mm-es, bevonat nélküli rézdrótból készült ez a szett, kicsit kalapálva, 0,4mm-es dróttal tekerve, és főtt tojással antikolva. A medált 2,2cm-es, a fülbevalókat 1cm-es átmérőjű rózsakvarc érme díszíti. Barna bőrszálra fűztem a nyakéket, melyre ugyanabból a drótból készítettem kapcsot. A fülbevaló akasztók boltiak (szeretek mindent magam elkészíteni, de nem tudom, hogy az antikolt natúr rézdrót hogyan viselkedne a fülben...).

2011. augusztus 15., hétfő

Vicsori



Van olyan, amikor egyszerűen nem akar összejönni. Hiába születik egy jó ötlet, hiába a jó technikai megoldások és sok-sok munka, nem tetszik az eredmény. Így jártam ezzel a medállal is. Rajzban nagyon jónak találtam, és kihívás volt kitalálni a megvalósítási apróságokat, de nem lesz a kedvencem ez a darab. Túl súlyos, durva, vagy nem is tudom pontosan. A dótékszeresek fórumán írta valaki - aki amúgy nem tartotta csúnyának -, hogy olyan mintha vicsorogna a cikk-cakkos drótfogaival. Ez már ezután mindig rajta marad :-)

A fülbevaló más történet. Az elsőt (a képen a jobboldali) pár pillanat alatt meghajlítgattam egy előre el sem tervezett minta szerint. Azután hat vagy hét próbálkozás, némi csapkodás és dühöngés kellett ahhoz, hogy a párja akár csak megközelítőleg is hasonló legyen. Egyszerűen nem tudtam lemásolni, és nem láttam, hogy hol nem csinálom jól. Végül a fülbevalók egész jók lettek, azokat biztos, hogy fogom hordani. A vicsorit meg ... hátha majd magáénak szereti valaki... egy halloweeni tök, például :-D

2011. augusztus 11., csütörtök

Gombóc Artúr után szabadon

A múlt héten nyílt meg Marosvásárhelyen egy kis üzlet, ahol úgy éreztem magam (mind a kb. 4 látogatás alkalmával, ami 3 napon belül esett meg :-), mint kisgyerek a cukorkásboltban. Mindenféle ásványgyöngyök kaphatóak ugyanis, gömbölyű és kerek, négyzet és téglalap, kocka és érme, fánk vagy csepp alakú ... töltött csokoládé és töltetlen csokoládé, kerek csokoládé és szögletes csokoládé, tejcsokoládé és keserű csokoládé - ja, nem, ez már Gombóc Artúr listája :-D 

Eddig főként internetről szereztem be az alapanyagokat, aminek előnye a viszonylag kedvező ár, van viszont több hátránya is: általában van rendelési minimum, nem lehet darabra vásárolni, csak 20-25 darabos füzérre, és az ember nem látja, nem tudja megtapogatni, ez pedig nekem különösen hiányzik. Így most, a boltban kitombolhattam magam. Onnan származnak már az előző szett korallcseppjei is, és ez a két kis, téglalap alakú unakit. Ez az ásvány is nagy kedvencem, nem is bonyolítottam túl a drótozást. Hogy tulajdonképpen mi is az a minta rajta, nem tudom: virágszerűség, vagy rajzfilmfigura kis keze? Ha valakinek van egyéb ötlete is, kíváncsian várom.

2011. augusztus 7., vasárnap

Egy csepp, két csepp, három csepp

Számomra is érdekes a folyamat, ahogyan egy-egy ékszer terve megszületik. Ezesetben ezek a gyöngyörű textúrájú korallcseppek adták a kiindulópontot. Megvolt tehát egy forma, meg a lyuk, ahol rögzíteni lehet, így az is egyértelmű volt, hogy olyan mintát kellene kiötölni, amelyben a korall szabadon "kilóg" a drótalakzatból.

Nem egy és nem két rajz született. Cirkalmas is, hatalmas is, szívecskés is, tekervényes is, de valahogy csak nem volt az igazi. Mind ugyanazon motívumok és formák körül forogtam. És akkor egyszer csak ott volt. Minden előzetes verzió nélkül, elsőre lerajzoltam ezt a medált, pont így, ahogy azután megvalósult. Érdekes dolog ez az ihlet... Szeretem az érzést...

A fülbevalókat kiegészítőnek szántam, egyszerűnek, hogy ne vetekedjenek a nyakbavalóval. Szerettem volna valami asszimetrikusat, egy el is készült, de nem tetszett. Végül maradt ez az egyszerű, amelyben a csepp szépen himbálózik, és nekem ez az egész így tetszik, ahogy van. Újabb főtt tojás látta kárát az alkotási folyamatnak, de megérte: a korall és az antikolt réz tökéletes párosítás, ez a szett a friss nagy kedvenc.

2011. augusztus 6., szombat

Újabb első

Ezúttal az ezüstözött drót az újdonság. Már egy ideje beszereztem, mert másoknál gyönyörű munkákat láttam ezüstözöttből, el is készült egy fél pár fülbevaló, de a vékony drót annyira merev és törékeny volt, hogy abba is hagytam. Lehet, hogy én fogtam ki rosszabb minőségű alapanyagot, de el is ment a kedvem tőle, meg nekem amúgy is a réz a szívem csücske.

Pár hetes pihentetés után mégis tettem egy újabb próbát. Semmi merészség, csupán egy kis játékos virágminta, üveggyöngyök, rombuszminta, korallkockák. És lám-lám, nem is olyan rossz dolgozni ezzel a dróttal, és az eredmény is kis kedves lett. Az ezüstös színről meg annyit, hogy akár tetszik, akár nem, a lila ametiszt vagy fekete ónix csak ezzel a dróttal társítható, így biztosan lesz még folytatás.