Ha ezt nagyapám megtudja...

Már régóta ki szeretném próbálni, hogy milyen tiszta, bevonat nélküli rézdróttal dolgozni. Két tulajdonsága vonzott: lehet kalapálni és antikolni. Időbe telt, míg találtam ilyen drótot, de végül sikerült elcsípnem pár méternyit (igaz, az a gyanúm, hogy a 0,28mm-esként rendelt vékonyabb a kelleténél...).

Kb. olyan jól formálható ez is, mint a bevonatos drót, amivel eddig dolgoztam, és kisebb a veszélye, hogy a fogó nyomot hagy rajta (nincs bevonat, amit felsérthetne - íme, egy harmadik jó tulajdonság). Vidám kis medál készült belőle, sötétbarna üveggyöngyökkel.

És persze azonnal ki kellett próbálnom az antikolást. A főtt tojásos megoldást választottam, az itt leírtak alapján. 4-5 óra múltán szinte fekete réteg borította a medált. Ronggyal letörölgettem-dörzsölgettem, és rögtön tudtam: ilyet még fogok csinálni - csak nagyapám meg ne tudja, mire használom a házi tojásokat :-)

Ilyen volt - ilyen lett:

Szinte minden egy helyen

Rózsakvarc is, tulipán is, szinte minden, ami eddig többször is felbukkant az ékszereimben. Egy tekintetben azonban kifejezetten újdonság: más rajzolta, én továbbgondoltam "drótba", így született. 

Nyaralás végén, takarításkor bukkantam rá a papírdarabra, amelyre az egyik jóbarátom rajzolt egy hevenyészett medáltervet. A cetlit jól eltettem, majd itthon addig rajzolgattam, ameddig kialakult egy megvalósítható minta. Rögtön el is készítettem félig, azután pár napig pihent, amíg tegnap végre megérkeztek a megrendelt kicsi rózsakvar érmék, és be tudtam fejezni a medált.

A háta is nagyon szép lett, egyszerűbb, kevésbé zsúfolt. Ha diszkrétebben eldogoztam volna az akasztót, akár kétoldalú medálként is lehetne használni.Talán még így is.

Piros bogyók az ágon

A torockói rajzok második eredménye. Nem pont ilyennek terveztem, de az eredeti ötletet nem tudtam megvalósítani, így közben alakult ki a végleges minta. Első pillanatban nem tetszett igazán, de kezdem megkedvelni: olyan kis vidám, és valahogy egy gyümölcsfa vagy bokor ágacskájára emlékezet. Csak engem vajon?

Egy csepp piros

Múlt héten pár napot Torockón töltöttem, jóbarátok körében. Az ottani nyaralásaink szerves része a verandán heverészés kényelmes fekvőszékekben, régi lapokat olvasgatva, vagy épp békésen horkolva. Ez utóbbiak helyett egy délután inkább rajzolgattam ott, a Székelykő tövében, így most hetekre elegendő ötletem van. 

Ez a fülbevalópár az első megvalósult alkotás. Pont ilyennek rajzoltam-képzeltem, és nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel :-D ...egészen addig, amíg Kolozsvár felé vezetve belém nem hasított a gyanú: lehet, hogy én ezt a mintát már láttam valahol? 

Nagyon igyekszem nem másolni. Van pár másolt darabom, de azokat ujjgyakorlatként, technikák kipróbálása végett készítettem, magamnak, és ide, a blogra sem teszem fel őket. Ami viszont az enyém, az legyen az enyém - a gond csak az, hogy a sok, interneten látott minta mind ott kavarog a fejemben, s ki tudja, be tudom-e mindig azonosítani a saját ill. a lopott ötletet. 

Hazaérve az első dolgom volt, hogy megnéztem azt a honlapot, ahonnan sejtésem szerint jöhetett az ötlet. Megnyugodtam: mégis az enyém ez a fülbevaló. Most már ismét nagyon meg lehetek elégedve vele :-D

Ez sem egészen tulipán...

... de talán leginkább ahhoz hasonlít. Fülbevalónak rajzoltam, de annak túl nagy lett, így medállá lényegült át. Három pici korallgyöngy díszíti, cikkcakkos fűzéssel készült, és igen, ismét elfelejtettem, hogy ahhoz mennyi drót kell, így pont a vége előtt elfogyott - megint -, de valahogy csak sikerült befejeznem - megint :-)

Rózsakvarc III.

Variációk egy témára... Ezúttal egy hosszú, három elemből álló medál született, "féloldalas" befoglalással. Jól illik az olyan nyakú ingekhez-blúzokhoz, mint a képen látható darab. Meglehetősen súlyos ékszer - és most elsősorban nem arra gondolok, hogy markáns eleme az öltözetnek - pedig az -, hanem egyszerűen arra, hogy jó nehéz :-) Ezúttal is ott a rögzítő spirál, így a rózsakvarcos fülbevalóhoz remekül illik.

Rózsakvarc II.

Ismét rózsakvarc, ezúttal egy medál. Nem feltétlenül törekedtem arra, hogy szett legyen belőle a fülbevalókkal, de egész jól találnak (a kvarcra elsősorban azért került spirál mindkét esetben, mert az rögzíti az érmét, hogy ki ne forduljon az ékszer síkjából, hiszen amúgy csak a közepén átvezetett drót tartja, annak a mentén meg vidáman pöröghetne). Ideje megtanulnom, hogy ehhez a cikkcakkos fűzéshez rengeteg vékony drót kell - megint elfogyott időnap előtt, s alig sikerült kizsonglőrködnöm, hogy befejezettnek nézzen ki :-)