Gyűrű - hogy kerek legyen

Mármint a blog első éve, hiszen gyűrűk bemutatásával kezdtem, és most pont jó lesz gyűrűvel zárni. Egyszerű kis modell, rózsakvarc érmével, az első gyűrűm az említett első adag óta. BUÉK!

Halszálka, egyszerűen

Pár hete készült ez a szett, de valahogy elfelejtettem megmutatni. Az ezüstözött drót és az ametiszt kombinációja egyre jobban tetszik nekem, főleg, mert jól mutatnak a kedvenc lila pulóveremmel :-) Ezt a drótot viszont még mindig nagyon nehezen tudom fényképezni; általában több tíz próbálkozás után sikerül lőnöm pár használható fotót. Neten sok fotós tanács olvasható, igyekszem onnan informálódni, és előbb-utóbb csak fabrikálok egy fénydobozt is...

Zene füleimnek :-)

Eddig titokban tartottam, de most megmutathatom: zenésznek rendelték ajándékba ezt a fülbevalópárt. Az alapötlet nem saját, de az egyik-ilyen-másik-olyan megoldás igen (talán:-) Senki nem vádolhat azzal, hogy nem figyelek a részletekre: a fotón a violin-kulcs pont a helyén van. Zenészek a családomból, ugye, büszkék vagytok rám? :-D

Játék!

Annak örömére, hogy a WigglyWires facebook-oldala megkapta a 100. "tetszik"-et, játékot hirdettem meg. A felhívás itt olvasható, december 5-én éjfélig lehet csatlakozni. A bekapcsolódók között a képen látható fülbevalópárt sorsolom majd ki Mikulás napján :-)

Újra?

Nem szeretek másodpéldányokat készíteni, nem is beszélve harmadikról, negyedikről, sokadikról. Amint formába öntöttem egy ötletet, már új terveket forgatok a fejemben, és nem motivál semmi arra, hogy újra elkészítsem azt a modellt, amit már egyszer sikerült. De. Egyedi példányokból megélni nem lehet, és tudom azt is, hogy a második nem lesz pont olyan, mint az első, hiszen valami picit biztos, hogy változtatok, meg aztán a kézimunka soha nem ad tökéletes másolatot.

Ez a két pár fülbevaló sem másolat. Nem csak az anyag más (antikolt natur drót bevonatos helyett), hanem a "szabása" is, a megvalósítás technikája. Itt és itt  volt látható az első verzió - nekem ezek az újak tetszenek jobban.

Csipkebogyó

Az utóbbi napokban a halszálka-mintában rejlő lehetőségeket próbálgattam. A kedvencem egyelőre ez a 14mm-es korallgolyókból és rézdrótból készült, antikolt szett, ami leginkább egy csokor csipkebogyóra emlékeztet :-)

Egyre egyszerűbben

Az a jó a kalapálásban, hogy így nem kell a drótot mindenhol rögzíteni, tekergetni, hiszen elég kemény és stabil lesz. Sokkal letisztultabb formavilágú darabok születhetnek így, és a lapított felületen - különösen, ha antikolom - nagyon szép a réz színe és textúrája.

Ez a szett távoli rokona az augusztusban bemutatott Eszter-szettnek, mégis nagyon különböző érzetet kelt. Nem tudok ráunni a rózsakvarcra :-)