Drótékszeresek játéka

Tavaly indult el ez a kezdeményezés, melynek lényege, hogy az egymást stafétában váltó "házigazdák" meghirdetnek egy témát, a résztvevők ékszer készítenek a témában, elküldik a fotókat a házigazdának, az pedig a blogjában közzéteszi a gyűjteményt, mindenki gyönyörűségére :-)

A 6. forduló zajlott nemrég, és végre magam is bekapcsolódtam. A téma ezúttal a szeretet/szerelem volt. Én a lenti karkötővel neveztem be, amely - azt hiszem - teljesen illik a stílusomba: nem fényes, alig szívecskés (de az is "csálé"), hétköznap hordható, mégis szembeötlő. 

Az eddigi fordulók témái és albumai:

6. forduló: szeretet, szerelem

5. forduló: esküvő

4. forduló: szüret

3. forduló: csillagászat

2. forduló: húsvét, szecesszió

1. forduló: magyaros motívumok

Újabb első

Ezúttal a karkötő, mint műfaj újdonság számomra. Nem igazán hordok ilyesmit, talán ezért sem készítettem eddig, de egy korábbi nyakék-fülbevaló szetthez kért további kiegészítőket a gazdája, így belevágtam. Mivel az együttesben a nyakbavaló a főszereplő, a karkötő és a gyűrű egyszerűbb vonalú lett. A karkötő levélke-mintáját nem én találtam ki, elterjedt drótos formaelem, de a kapocs megoldására büszke vagyok :-)

Idegen tollakkal

Már többször töprengtem itt, a blogon azon, hogy mi eredeti és mi nem. Hát ez a minta teljes bizonyossággal nem az enyém, itt láttam, megtetszett, kipróbáltam. Csak hogy lássam, tudok-e én is ilyet :-) Tudok. A csepp alakú achát külön megérdemel pár szót: gyönyörű, ha átsüt rajta a fény (ennek képi megörökítése érdekében több, mint egy órát vacogtam az erkélyen :-)

Kitekintés

A saját, állítólag létező :-), némileg egységes stílusomból tekintgettem ki egy-két ékszer erejéig. Neten keresgélve láttam meg egy befoglalási módot, ami megragadta a fantáziámat, kicsit továbbgondoltam, személyre szabtam, és ez lett belőle. Azért kitekintés, mert ezüstözött (ezt éreztem illőnek hozzá), és elegánsabb-cirkalmasabb-légiesebb, mint a tőlem megszokott. Meglepő módon mégis hozzám közel állónak érzem (ennek az is lehet az oka, hogy egy egész napom ment rá, mert három előző verzió végezte a kukában :-D ).

Ismét a fotó a lényeg

Régebbi darab (itt már megmutattam), az egyik legkomplexebb alkotásom. A fotókompozíció lehetőségeit próbálgattam vele.

Lehet, hogy egyszer csak megtanulok ékszert fotózni :-)

A "drótékszerezésnek" a tulajdonképpeni ékszerkészítésen kívül sok járulékos eleme is van: meg kell találni az alapanyagokat, azután a kész alkotást le kell fotózni, blogot írni, boltba feltölteni, róla leírást írni, jó árat belőni, végül eladáskor a vásárlóval részleteket egyeztetni, ékszert becsomagolni, postázni, ilyen-olyan formanyomtatványokat kitölteni, bevételt könyvelni stb. Ezek egy része rutinmunka, amit meg kell érteni-tanulni (könyvelés, posta, ilyenek), másokban folyton fejlődni lehet és kell. Ilyen a fotózás is.

A fényképezés meglehetősen sok időt felvesz, még akkor is, ha épp jók a fényviszonyok, és rengeteg kattintgatásból születik meg az egy-két-három vállalható fotó (ha egyáltalán...). Még csak az elején járok az ékszerfotózás rejtelmeinek feltárásában (hű társam Canon S3-as gépem), de ezzel a képpel már egészen elégedett vagyok. A medál is szép, elegáns, patinát lehellő darab, méltatlan dolog, hogy elsősorban a fotó miatt emlegetem sűrűn :-D

Tavalyi adósság

Karácsonyi ajándéknak készült a lenti két ékszer, unokatestvérem ill. párom húgának "rendelésére". A bross teljesen új műfaj volt számomra - ahhoz képest egy óra alatt kialakult a lényege a kezem alatt. A szitakötő nem az "enyém", hanem Kricsár Annamária szitakötői nyomán készült, mert ez volt a megajándékozott kérése. Ő választotta a drótot és a köveket is, és így, készen, nekem is nagyon tetszik.