Rózsakvarc I.

Akkor szerettem bele a rózsakvarcba, amikor valakitől kaptam jándékba egy nagyobb, szabálytalanabb csiszolt darabot. Szép a színe, a textúrája, kellemes, hűvös a tapintása, és súlya van az ember kezében. Amint rátaláltam ezekre az átfúrt érmékre (22 mm az átmérőjük), rögtön lecsaptam rájuk. Ez a fülbevaló rajzban még másképp nézett ki, azután a kezemben alakult ilyenné. Egyszerű, letisztult vonalaival ismét egy elegánsabb darab született. A 20 megvásárolt érméből maradt 18 - folyt. köv. :-)

Pár percesek

Az ékszereim elkészítése általában pár órát igényel, és magában foglalhatja akár 1-2 méteres drótok macerás tekergetését is. A fenti két pár fülbevaló kivétel. Az első maradékhasznosítás: a kezem ügyébe került néhány pár centis drótdarab, s ez lett belőle. A második pár ötletelő firkálgatások eredménye: megtetszett ez az asszimetrikus forma, s hamar össze is dobtam, két pici korallgyöngyöt fűzve bele. Azt hiszem, ezt a fülbevalót kalapálással lehetne igazán formatartóvá tenni, ahhoz viszont bevonat nélküli rézdrót kellene (na meg egy kalapács :-), amit egyelőre nem sikerült szereznem. 

Egy szó, mint száz: játékos, egyszerű darabok ezek, ami azért is jó, mert kevésbé markánsak ill. elegáns fele hajlóak, mint a munkáim többsége, így egy farmerhez és pólóhoz is jó kiegészítők. 

Gyöngyöm

Ez a szett volt az első komolyabb munkám. Szeretem, mert egyszerű a mintája. Szeretem, mert ezeken a darabokon próbáltam ki először a sötétebb drótot, amivel sokkal könnyebb dolgozni, és amiből végre sikerült egy tisztességes spirált formálnom :-) A múlt héten ezt az együttest hordtam a felsőfokú nyelvvizsgám szóbelijén, titkon abban reménykedve, hátha a vizsgáztató szeme megakad rajta, rákérdez, és villoghatok a netről felszedett "drótológiai" szakkifejezésekkel. Nem jött össze. Ehelyett - többek között - szélmalmokról meg gps-ekről értekeztem, meglehetősen esetlen mondatokban. De legalább szép voltam :-D

Bumfordi tulipán (vagy mi...)

Igen, amikor megrajzoltam (általában ceruzával a kezemben találok ki egy-egy új ékszert), még hordozott némi hasonlóságot egy tulipánhoz. Hogy most mihez hasonlít, nem tudom, de azt hiszem, tetszik nekem. Ez volt az első ékszerem, amiért társasági bókot zsebeltem be (na jó, igazság szerint csak egy felet: "Milyen jó a ..." - és akkor félbeszakította valaki az illetőt, de én tudom, hogy hogyan akart végződni az a mondat :-) Ez a pár fülbevaló a világosabb, keményebb rézdrótomból készült (akkor még csak az volt nekem, de amióta megvan a sötétebb, inkább azzal dolgozom - jobban is tetszik, és könnyebb is formálni). A piros bögre Beart alkotás. 

Gyűrűk

Nem tudom, miért pont gyűrűkkel kezdtem el először kísérletezni. Talán azért, mert találtam egy nagyon ügyes tutorial-t Kricsár Annamária blogján, akinek a munkái tulajdonképpen felkeltették bennem az érdeklődést a drótozás iránt. Az a próbálkozásom egész jól sikerült, s ha már gyűrűvel indítottam, azzal is folytattam. A fenti három az, ami egészen saját ötlet alapján született, az első sötétebb, a másik kettő világos, zománcozott rézdrótból, törtfehér üvegteklával ill. piros kásagyöngyökkel. Minden kolléganőm egy-egy gyűrűt kapott tőlem búcsúajándékul az évzárón, így ők lettek az első tizenkét ember - rajtam kívül :-) -, aki az alkotásomat viseli.